A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-02-01 / 2. szám
45 (2. folytatás) fff CSAK IASZLO VÉR ÉS LÁNG KÖZÖTT Regény a spanyol Az ötödik osztály. forradalom idejéből Milyen másképpen volt nemrég! Ezt gondolja itt mostanában mindenki. Az a nyurga, tizenötéves fiú is, ki a gimnázium felé tart. Könnyű felismerni. Aki egyszer látta, tudja, hogy ilyen nagy, fekete és tüzes szeme és ilyen rakoncátlan, kócos haja csak Anzures ügyvéd fiának, Jósénak van. A villamosmegálló előtt várta a kocsit és osztálytársait. Vagy öten szoktak innen indulni. A fiúk ma izgatottak voltak.- Hallottad, hogy nemsokára bezárják az iskolát? - mondta üdvözlés nélkül Tomás, aki hosszú, vékony és tréfás természetű volt, de most nem tréfált. Jósé faggatni kezdte.- Meglőtték az apámat, mondta mogorván és nem szólt többet. Jósé szerette volna kérdezni, de veszélyes volt; ki tudja, kivel tart Tomás apja. Mégis szorosan mellé állt és fülébe súgta:- Megértem, Tomás, szomorúságodat és fáj nekem is, ami édesapáddal történt. A másik ránézett és megszorította kezét. Jött a kocsi, felszálltak. Mánuel és Andres, két cimbora, akkor érte utol kocsijukat, mikor már robogtak. Gyakorlott volt mindkettő, egy ugrással fönntermettek.- Te Jósé, beszélj valamit! Házatok körül volt legnagyobb a harc. Szorultak a gazemberek, mi?- Kit értesz gazemberek alatt?- 0, te kis óvatos! Nem kell félni! Szabadon beszélhetsz, hisz Madridban csak kommunistának van szava. Jósé valami kitérő választ adott erre a kérdésre és beszélt az eseményekről. A fiúk nekitüzesedtek.
