A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-02-01 / 2. szám

43

fér egymással: kiegészítik egymást. Az ellentmondás nem a tudományban vagy a vallásban van, hanem a tudósban vagy a hívőben. A modern tudományos világkép, ha helyesen értelmezzük, egyáltalán nem kényszerít bennünket vallásos meggyőződésünk feladására vagy módosítására. A tudományos kép is tele van misztériummal. Csak olvassuk el J. W. Sullivan érdekes könyvét: "Limitations of Science". A tudománynak is megvannak a maga határai. A tudomány nem annyira abszolút igazságokkal dolgozik, mint hipotézisekkel, azaztöbbé-kevésbé megalapozott, kísérleteken alapuló feltevésekkel, elgondolásokkal. A tudomány eddigi története bőségesen igazolja az ilyen hipotézisek ideiglenes, korlátolt használhatóságát és értékét. A világegyetem kialakulása, az élet eredete, az emberi értelem evolúciós magyarázata, a majomtól való leszármazás, a polygenezis stb. mind ilyen többé-kevésbé ingatag alapon álló tudományos hipotézis. Nem volna okos eljárás holmi praktikus, nem teljesen biztos hipotézis vagy egy bizonyos tudományág jelenlegi, nem végleges e- redményei kedvéért elhagyni a kinyilatkoztatás biztos talaját. Isten nemcsak a természetfeletti világ Istene. A természet világa is Isten gondolata, az 0 terve és elgondolása. Nem lehet ellentmondás a kettő között. Maga a tény, hogy az emberi értelem túlságos kicsi, még érv a hit és ész ellentmondására. Ez nem egyéb félő rövidlátásnál.

Huxley lova nem okoz különösen fejtörést annak, aki megőrzi nyugalmát az "izmusok" tomboló harcában. "Natural selection"? Igen! Véletlen? Un hasard? Igen! Miért ne? De egy kis kiegészítéssel: "Un hasard dirigé!": irányított véletlen! (Teilhard de Chardin)

A híres francia tudós páter jól megfelelt erre a kérdésre. Az evolúció, a fejlődés a természet vak tapogatódzása az egyre tökéletesebb formák felé. Nem egyszer elesik, megbotlik, ideiglenesen letér az útról. Az evolúció nagy vonala azonban, az irány, a cél változatlan. Végül mégis célba ér. "Un tatonnement"? Tapogatód- zás? Igen! De ennek a vaknak biztos érzéke van. Ennek köszönheti, hogy túlélte az évmilliárdokat. Ennek a vaknak titkos irányítója van. A természet vak, véletlen, nem egyszer tétovázó (legalábbis így látszik a tiszavirág-életű kis ember szemében) viselkedése hasonló a rádióval irányított repülőhöz. A repülőben nincs ember, s mégis mozog. Láthatatlan erőknek engedelmeskedik.

Huxley lova is. A "hasard dirigé" zseniális meglátás. Tudományos és a legortodoxabb hívő igényeit is kielégíti. A tudósok nem egyszer egyoldalúan a "hasard"-ra, a véletlenre helyezik a fősúlyt. Számukra csak ez létezik. Ezért nincs kapocs a valláshoz. A hívők