A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
8 felégette, kiszorította a szívet és a lelket, az csúf lesz, mint a tavalyi kiszáradt fenyőfánk. Majd akkor, amikor az élet leszedi róla a külső cicomákat. Igen, az olyan ember kiszáradt, száraz fa lesz, aki nem kell már se embernek, se az Úristennek A gyermekek meghatva hallgattak, Helén pedig lehajtotta a fejét, A pillanatnyi ünnepélyes csendbe belekiabált a legkisebb Ágnes:- Apus, apus,. „ engedjük be a három királyt! Ők kopognak! Kocogtak és kinyílt az ajtó, Naívul öltöztetett, süveges, három parasztfiű lépett be, a negyedik a Betlehemet hozta:- Dicsértessék a Jézus Krisztus! A kicsik érdeklődve vették körül a három királyt. Az egyik király elkezdte iskolázatlan, de üde, fiúhangján énekelni a Háromkirály történetét. Ezzel fejezte be: "Három királyt utánozva adjatok jó emberek Ajándékot a Jézusnak, érte áldást ad nektek!" A gyermekek sorra odaadtak valamit a cukorkáikból. Anyus süteményt adott, apus egy fényes dollárost. / // Es Helen? O a legszebbet adta. Egy ragyogó könnycseppet, amely anyus vállára hullott le, amikor nagyleánya hozzáhajolva odasúgta:- Én odaadom a farsangi kívánságaimat, anyus... Ne szólj apusnak semmit... Legyen a farsangból nekem annyi, amennyit magától jónak lát. A betlehemesek pedig énekelni kezdtek: "Békesség a jóakaratú embereknek. "
