A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-12-01 / 12. szám

48

hogy nézelődjek egy kissé a tengerparton. Az emléknél majd hanyatt estem meglepetésemben. Velem egykorú fiú haladt el mellettem, arcába húzott sapkával, éles, metsző fütyüléssel. Ebben még nem volt semmi különös, hanem mikor mellém ért, könyökével úgy oldalba lökött, hogy beletántorodtam. Valami részeg csirkefogó tréfál - gondoltam - mikor elfojtott hangon fülembe súgta a különös alak:- Salvador, csatlakozzál hozzám.

Azonnal megismertem, Miguel volt.- Mi van veled?- Semmi, Salvador. Gyere, útközben elmondom.- Fáradtnak látszol, gyere, üljünk villamosra!- Ne.- Jó, menjünk gyalog. Mondd, hogy sikerült?- Sehogy, Salvador. Még nálam van...

Keresztet vetettem magamra s egy ideig szó nélkül mentünk tovább.

Majd Miguel beszélni kezdett:- Megkaptam az engedélyt a belépésre s már jött velem a felügyelő, amikor odajött egy vörös őr, vállon fogott s rám kiáltott:- Mi keresnivalód vanneked itt olyan gyakran? - A gondolatok forogtak bennem. Elárult valaki? Meglestek? Mi lesz a foglyokkal? az Eucharisztiával? Velem? Szökésre nem is gondolhattam. Az őrszobába taszigáltak és az altiszt vallatóra fogott.- Hogy vágtad ki magad? - kérdeztem Miguelt.- Honnan tudod? - kérdezte csodálkozó szemmel.- Ismerlek, - válaszoltam - mire ő úgy tett, mintha nem is hallotta volna szavaimat és folytatta:- Az altiszt faggatott, miért csavargók itt olyan gyakran? Arcán

láttam, hogy sejtelme sincs arról, mi járatban vagyok. De az őr elrontott mindent. San Sebastianban éppen ő bántalmazta Páter Rami- erot s akkor én minden erőmmel Jöttem, húztam, míg csak az atya el nem szökött s utána én is elillantam. Képzeld Salvador; felismert! Ereztem, hogy hevesen ver a sz ívem, de erőt kértem az Úrtól, aki nálam van a titkos zsebben. Nyugodtan hallgattam az őr bizonygatá- sát és csak annyit mondtam olyan hideg hangon, mintha nem is tőlem jönne: micsoda fantasztikus dolgokról beszél? (Folytatjuk)

HALOTTUNK:

Sr. Magda F.C., Haldem, W. Germany