A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-12-01 / 12. szám
P. Bnjái< Mihály S.J. ,,fl mag Isten • * • 9 9 igeje... A zsinati atyák állítólag ki akarják mondani, hogy a szentbeszéd a mise szerves része, ezért helye a misében van, és nem e- lőtte vagy utána. Így volt ez az ősegyházban is. Sz. Jusztinusz hitvédő iratában 150 körül leírja a mise menetét. Ebben az iratban egyebek közt ezeket olvassuk: "A napról elnevezett napon (Sun-day; Sonn-tag: vasárnap) összegyűlnek mind (a hívek), akik városokban vagy falun laknak, közös ünnepre. Aztán fölolvassák az apostolok vagy próféták iratait, ameddig az idő engedi. Mikor a fölolvasó föladatával végzett, az elöljáró (a püspök) beszédet mond, azzal a nyomatékos intelemmel, hogy ezeket a szép tanításokát az életben is meg kell valósítanunk." Jusztinusz utazásai alkalmával eléggé megismerhette a Kelet és Nyugat egyházait, és kivételről nem szólva úgy ír a szentbeszédről, mint a mise természetes tartozékáról. Már most - bárhol legyen is a szentbeszéd helye - az a kérdés: kötelesek vagyunk-e szentbeszédet hallgatni? Általánosságban, a felsorolandó okok miatt: igenis. A szentbeszéd tárgya az Isten igéje és ami azzal összefügg. A pap az Egyház megbízásából a szentírást magyarázza, kifejti az abban rejlő hit- és erkölcstani elveket. Fölhívja figyelmünket arra, ami ezekkel ellenkezik; rámutat a léha korszellemre, hibáinkra, melyek nem egyeznek Isten igéjével. Hogy a hozzánk szóló, üdvösségre vezérlő Isten szavát az ember köteles me ghallgatni és azt tőle telhetőleg megérteni, az csak természetes. Az Ur megparancsolta apostolainak (és azok utódainak), hogy tanítsanak minden nemzetet; hogy tanítsák őket megtartani mindazt, amit Ő parancsolt. (Mt. 28,20.) "Aki titeket hallgat, engem hallgat; aki titeket megvet, engem vet meg. " Krisztus parancsa nyomán a mi kötelességünk alázatos lelkülettel hallgatni az ige hirdetőire. A hit fénye nélkül csak a sötétben botorkálunk és nem találjuk meg a helyes utat, mely Istenhez vezet. A hit fényének át kell 36