A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-12-01 / 12. szám
26 fogja azt a véleményt kialakítani, amely szerint a közösen elfogadott igazságokon kívül semmi sem számít, semmi sem fontos» Mindany- nyian, katolikusok és protestánsok egyaránt kötelezve vagyunk az i- gazság elfogadására, annak végső és gyakorlati következményei szerint. Hasonlóan kötelezve vagyunk lelkiismeretünk követésére is az igazság megvalósításában, különösen akkor, ha az az örök üdvösséggel áll kapcsolatban. Ezenkívül Isten akaratát is el kell fogadnunk, amennyiben az értelmünk és a Kinyilatkoztatás számunkra azt megismerhetővé teszik. Az igazságra, a lelkiismeretre és az Istenre vonatkozó hármas kötelezettségnek a felismerése az a terület, ahol a jó katolikusok és a jó protestánsok felfogása legelőször összetalálkozik. Ezeknek a kötelezettségeknek a hűséges megőrzése egyesíti őket az alábbi a- lapvető vallási igazságoknak az elfogadásában is. 1. A jó katolikusok és a jó protestánsok egyaránt elfogadják, hogy Jézus Krisztus igazán Isten Fia és a mi egyetlen Megváltónk. Ez a megállapítás a keresztények táborát egy bizonyos körre korlátozza. Ezen a körön kívül állnak mindazok, akik kételkednek Jézus Krisztus Istenségében vagy tagadják azt. Akik úgy élnek, vagy úgy gondolkoznak, mintha teljesen függetlenek lennének Jézus Krisztus üdvözítő halálától. Azok is ki vannak rekesztve ebből a közösségből, akik tisztelik ugyan Jézus Krisztust, de csak a hősies erény példaképét látják személyében. Mégis mennyire nagy azoknak a száma, akik ezen a határvonalon belül állnak, akik erősen hiszik, hogy Jézus Krisztus valóban az Isten Fia, aki azért öltött emberi testet magára, hogy a megváltást, és annak gyümölcsét, az üdvösséget minden evilágra születendő ember számára lehetővé tegye. Ez az alapvető egység megnyilvánul a három legfontosabb erényről alkotott felfogásban is: 1. a hitről: amelyről mindannyian egyaránt elfogadják, hogy az alapja és kezdete minden megigazulásnak és minden üdvösségnek; 2. a reményről: amennyiben mindannyian vallják, hogy Krisztuson kívül nincs üdvösség, és benne található meg a "megváltás teljessége"; 3. a szeretetről: amely az akaratunkon, érzelmeinken, cselekedeteinken és szenvedéseinken keresztül megnyilvánuló sze