A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-12-01 / 12. szám
22 költözzék. Ez még akkor sem tanácsos, ha a szülőknek nagy házuk van, és külön lakást biztosíthatnak benne az új házaspár számára. Mind a szülők, mind az új házasok boldogsága megköveteli, hogy kellő távolságban éljenek egymástól, úgyhogy a szülők ne lássák és ne hallják, mi megy végbe az új családi otthonban. A szülőknek ez a bölcs visszahúzódása a legfontosabb és legértékesebb házassági a- jándék az újházasok számára, és a jó édesapa és édesanya megérti ezt, s szívesen meghozza a vele járó, kétségtelenül nagy áldozatot, így módot adnak az újházasoknak arra, hogy saját maguk kísérletezzék ki az együttélés módját, és saját ízlésük és elgondolásuk szerint rendezzék be otthonukat. 2. A jó szülők nem erőltetik rá saját elgondolásukat megházasodott gyermekükre. A szülők szinte kivétel nélkül meg vannak győződve arról, hogy a mai fiatalok nem olyanok, mint ők voltak ifjúkorukban, hanem nagyon is rászorulnak a tapasztalt szülők további irányítására és vezetésére. Magától értetődő, hogy 30-40-50 éves házasélet után a szülők olyan tapasztalatra tettek szert a háztartás vezetésében, főzésben, az otthon berendezésében, a gyermeknevelésben és a családfenntartásban, amellyel az ifjú házasok egyáltalán nem is rendelkezhetnek. Szerényen meg kell azonban elégedniük a tanácsadó szerepével, s meg kell várniuk, hogy az ifjú házasok hozzájuk forduljanak tanácsért. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezniök arról sem, hogy az elmúlt 30-40-50 év folyamán az életmód sok mindenben megváltozott, s ami a szülők számára annak idején divatos és vonzó volt, az a mai fiatalság számára már divatját múlt és visszataszító lehet. Magától értetődik, hogy az ifjú házaspár a saját elgondolását szeretné megvalósítani, új eljárásmódokat óhajt kipróbálni, és szívesen vállalja a kockázatot, hogy akár a saját kárán is tanuljon valamit. Nagyon óvatosaknak kell lenniük tehát a szülőknek, hogy amikor nagyritkán meglátogatják az újházasokat, ne bírálgassanak mindent, ne osztogassanak kéretlenül tanácsokat, még kevésbé parancsokat, hanem szeretettel és türelemmel figyeljék, hogyan alakul az ifjú házaspár élete. Ismételten idézzék emlékezetükbe, hogy lényegesen megváltozott a szerepük és megszűntek felügyeleti és parancsadási jogaik, s csak akkor figyelmeztessék szeretettel gyermeküket, ha úgy látják, hogy az tapasztalatlansága miatt nagy veszélynek teszi ki magát. A figyelmeztetés után pedig ne törekedjenek erőszakoskodással keresztülvinni saját elgondolásaikat, hanem imájukkal kísérjék tovább gyermekük életének alakulását s esdjék ki számára Isten bőséges kegyelmét.
