A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-12-01 / 12. szám
19 szabadítson fel minket a bún régi rabszolgasága alól; tisztítson meg a bűn szennyétől és árassza ránk állandóan a békét; adja meg nekünk azt a kegyelmet, hogy az ő ragyogó misztériumainak földi szemlélése és felismerése sugároztassa szét velünk az Igét, és amit most még csak a boldogító fényes misztérium alakjában látunk, az váljék egyszer majd ragyogó, nyüt örömünkké a túlvilágon. Mert akik a megtestesült Ige új fényében élnek, azoknak a cselekedetei sugárzóvá válnak, lelkűk tündökölni fog az igazságnak kegyelmi szépségétől s a misztériumokban való egyesülése révén részesek leszünk majd annaka halhatatlanságában is, aki nekünk az Istenben való újjászületésünknek a szerzője is volt. Evangéli um. HOGY SENKI SE mondhassa magáról, mentegetve magát, hogy nem tudja, mi történt karácsony éjszakáján, mi az, amit emberi életében követnie és hűségesen megvalósítania kell, az Egyház gondoskodik róla, hogy a szentmisék evangéliumai bőven elmondják a tudnivalókat. Ami az evangéliumos könyvekben úgy van leírva, mint Jézus kezdő földi életének az eseménye, az számunkra már feladott példa, igazság és követendő törvény. Senki sem vonhatja ki magát alóla, Gondolkoznunk kell tehát rajta, hogy a héj alól kibányásszuk a velős életet, a tartalmas elvet, az éltető, segítő kegyelmet, amit az Úristen számunkra karácsonyi ajándékképpen beléjük rejtett. S HOGY könnyelműen el ne bízzuk magunkat, az utolsó mise evangéliumának komolyságával int minket; E s a világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta. Karácsony estéjén a fényes jászol körül is ácsoroghatnak még sötétfejű és sötétszívű emberek, akiknek jobban tetszik a hazugság sima hízelgése, és többet ígér a jobban jövedelmező bún. AHHOZ PERSZE, hogy megátalkodjunk, ránk is szükség van; makacsságunk nélkül a lelki vakságnak koromsötét éjszakája sohasem száll a szívünkre. Akiben van megértés, ha mindjárt csak egy szik- rányi is, a karácsonynak a lendületével lelkesen elszakad majd minden világi vágytól és a józan, igaz és jámbor életre adja magát. A karácsonyest angyaléneke, békessége, családi öröme és boldogsága sohasem szállhat el azoknak a leikéből, akiknek a kicsi Jézus valóban az egyetlen Megváltójuk, s már az ő gyermeki kinyilatkoztatásában is felismerték Benne a világ Világosságát, az Isten útmutatását és hívását; emberi ösztöneink értelmetlen tiltakozásai ellenére is következetesen belátják az 0 jászolánál, hogy 0 az egyetlen lehetséges, méltó emberi élet itt ezen a földön.
