A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-12-01 / 12. szám

17 Múló és örök karácsony. . A pogány karácsony elmúlik nyom nélkül. A fényt kioltják, a fát leszedik, a száraz fenyőt kidobják. Az ajándékokat lassan elhasznál­ják. Mi marad utána? Feledés, fáradtság, pénzhiány, kedvetlenség. A keresztény karácsony örök. Szent emlékeiből és a kapott kegyel­mekből élünk egyik karácsonytól a másikig. Az igazi "szent karácsony" emléke végigkíséri a gyermeket élete útján és erőt merít belőle. A megszentelt karácsony érdemeinek jutalmára rátalálunk az Égben. KARÁCSONY LITURGIÁJA AZT HISZEM, nincs az a gyerek, aki nagyobb izgalommal és ér­deklődéssel készülne fel a családi karácsonyfaünnepségekre, mint amekkora kíváncsisággal és mohósággal, szinte belső türelmetlen­séggel várja a felnőtt ember, vagy a pap az egyházi karácsonyi ün­nepségeket: az éjféli szentmisét, a karácsonyi nagymisét, a kará­csonyi három szentmisét. Pedig ha végső elemzésükben vizsgáljuk meg és értékeljük a dolgokat, könnyen meggyőződhetünk róla, hogy a karácsonyi szentmise lényegében véve ugyanolyan szentmise, mint akármelyik más vasárnapi, ünnepnapi és hétköznapi mise. Lényeges különbségnincsenközöttük. Személy szerint egy és ugyanaz a Krisz­tus változik át oltárainkon és száll szentáldozás alkalmával a szí­vünkbe, mint aki húsvétkor, pünkösdkor vagy akármelyik szürke hét­köznapon válik eucharisztikus valósággá köztünk. MÉGIS, mi adja meg karácsony liturgiájának azt a jellegzetes vonást, azt a kimondottan karácsonyi bájt? Bevezető ének. SZÉPEN megfelel nekünk erre a feltett kérdésre a karácsonynapi liturgia, különösen a harmadik szentmisének az Introitusa (bevezető éneke); "Gyermek született nekünk és Fiú adatott nekünk... ( íz. 9.6.) Világra szóló családi esemény színhelye lett az öreg, göröngyös, sok jajjal-bajjal megvert föld. Születésnapot ünnepelünk. Megjelent végreközöttünkmindnyájunkadventjénekaGyermeke, mindenki Test­vére, az új Ember, az új, örök halhatatlan isteni élet a régi és örök emberi testben, hogy az Istennek és az embernek egy testben, egy emberi életben és azonos emberi sorsban való találkozás révén visszavonhatatlanul megnyíljék az embernek az útja az elveszett ré­gi istenközelségbe és nekiáradhassanak az isteni irgalomnak és sze­

Next

/
Thumbnails
Contents