A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-02-01 / 2. szám
6 ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK AZ EGÉSZ EGYHÁZ JAVÁRA Az Egyetemes Zsinatok története mutatja, mekkora teher lehet a Zsinat munkájában az emberi gyengeség. Az élettapasztalat is igazolja, mennyire nehéz az embernek saját véleményéről lemondania, mennyire nehéz megszabadulnia előítéleteitől és melléktekintet nélkül csak azt keresni s a szerint alkotni véleményt, ami a meghatározott célra vezet. A Zsinat Atyáinak véleményét is befolyásolhatja az ellentét, mely nemzet és nemzet, szerzetesek és világi papok, különféle rítusú, műveltségű és korú emberek, különféle felfogások és vélemények között fennáll. S hogy hasonló emberi gyengeségek ne árthassanak a Zsinat munkájának, azért kell buzgó imával és nagylelkű áldozatokkal Jézus isteni Szívétől leesdenünk a kegyelmet, hogy az összegyűlt Atyák, felelősségük tudatában, minden előítéletet félretéve, Krisztus szere- tetével fölvértezve s kölcsönös megértéssel egymás iránt csakis az Egyház egészének javát keressék. I. A Szentlélek szerepe. A Zsinat munkáját, a Szentatya vezetésével végző Atyákat bizonyos felsőbb sugallat vezeti. A Zsinatra a Szentlélek nevében jönnek össze - ily értelemben szólnak a trienti s az első vatikáni zsinat aktái. A Szentlélek sajátos módon érezteti jelenlétét a Zsinaton és segíti a Zsinat munkálatait: sugall, kegyelmével megvilágosítja az emberi értelmet, elősegíti a határozathozatalt. Az Egyház zsinati küldöttjeire a Szentlélek ajándékai szállnak, hogy - amint ezt Krisztus Titokzatos Testének egésze kívánja tőlük - bölcsen fogalmazhassák meg a hit tanait, a lelkipásztori, fegyelmi előírásokat s alkalmazzanak gyógyító eljárást ott és úgy, ahol és a- hogyan az Egyház egészének jelen szükségletei kívánják. A Zsinaton valósul meg leginkább az Egyház Alapítójának jövendölése: "A Vigasztaló. .. megtanít majd mindenre... amit mondtam nektek" (Jn 14, 26). Imádkozzunk, hogy az összegyűlt Atyák készséges lélekkel tá
