A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-12-01 / 12. szám

13

(A lőcsfalvi pap naplójából.)

KÖLCSÖNÖS

MEGLEPETÉS

Bizonyára vissza tudunk emlékezni a segédjegyző űr históriájára, aki a község kíváncsisága miatt zárkózottságát illetőleg ügyetlen hazugságba keveredett. Aminek a vége egy nem létező gyógyíthatatlan beteg menyasszony halála és temetése, majd pedig a kocsmáros idő- secske lányának eljegyzése lett. Nos, a lőcsfalvi pap naplójában még egy másik história is megíródott ennek a furcsa párnak az életéből. Erről szól a mai napló-töredék.

* * *

A kocsmáros leányával való házasság igen jól sikeredett. Jobban, mint bárki is remélte volna, tekintve a felek jellemét és körülményeit. Annyira jól sikerült, hogy még a falu nyelvei is kénytelenek voltak az egyszer jót is mondani felebarátjukról. Valóban úgy éltek, mint két galamb. Egy bánatuk volt csupán, hogy gyermeket nem a- dott nekik a jó Isten. De talán így is volt jobb. Mert bizony nehéz napok köszöntöttek be a segédjegyzői portára. Mindenki tudja, hogy egy falusi segédjegyző fizetése nem alkalmas tőkehalmozásra. A- hogy jön, úgy el is megy hamar. Hátha még egy üzleti gondokkal küzködő apósnak is kell belőle le-lecsippenteni valamicskét minden elsején. Már pedig így volt. Mert bizony bortermő vidéken a kocsma és a kis vendéglő csak néha-néha jövedelmező, mikor a filoxera vagy a jégeső üresen hagyja a tisztelt bortermelők hordáit. Ez pedig már rég történt Lőcsfalva környékén. Így a kocsmáros, hogy szégyenszemre üzletét fel ne adja, kénytelen volt segély-forrás után nézni. De bizony a segélyforrás nagyon sekélyes volt, hamar kimerült és a csőd elkerülhetetlenné vált. A kocsma becsukott. Ráment a ház kivételével minden ingó és ingatlan. A sovány segédjegyzői bugyelláris így két család eltartójává lépett elő. Nem csoda, ha a hónap vége felé már csak fillérecskék csörögtek benne. Pedig az asszonyka spórolt, alkudozott, ahogy csak tudott.

Ilyen körülmények közt közeledett házasságuk tizedik évében a szent karácsony áldott ünnepe.