A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-12-01 / 12. szám
10 MISSZIÓS IMASZÁNDÉK Krisztus t>élcé jét minden népnek. . . I. Az imaszándék jelentősége... Az általános imaszándék is a béke imával való munkál ás ár a hív ebben a hónapban. De annak is megvan az oka, hogy a missziós imaszándék ennek sajátos szempontjaira figyelmeztet. Ha ugyanis a politikai világhelyzetet tekintjük, rögtön kitűnik, hogy a felforgatás és háború veszélye főként azokon a vidékeken fenyeget, melyeket a missziók területéhez sorolunk. Főként Ázsiában és Afrikában veszélyeztetett a béke. Ez a veszély leginkább négy oldalról fenyeget. Először: lázadás a gyarmatosító hatalom ellen s az ezt követő nemzeti gyűlölet régi uraikkal szemben; másodszor: versengés az újonnan felszabadult nemzetek között; harmadszor: a kommunizmus felforgató tevékenysége; negyedszer: a látszólagos béke állapota, mely Istenhit és erkölcsi elvek nélkül erőszak és elnyomás által tart "békében" népeket. E négy veszélynek sok helyen mindegyike egyszerre fenyeget s rendszerint kommunista mesterkedések következménye - azzal a célzattal, hogy az állami élet rendjét és biztonságát minél több helyen felforgathassák. II. Krisztus békéje... Nem akármilyen békéről: Krisztus békéjéről szólunk. Mert nagy a különbség a világ és Krisztus békéje közt. Elég a napilapokba nézni, s láthatjuk, milyen szánalomraméltó az a béke, melynek létéért s megőrzéséért szóval és tettel annyit küzdenek az államférfiak. Ennek vagy a félelem az alapja az ellentábortól, vagy a kölcsönös megsemmisülés elrettentő képe. S az ilyen béke lépten-nyomon veszélyben forog. Egészen más Krisztus békéje. Ez mindenekelőtt ajándék - Krisztus ajándéka: "Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. En nem úgy adom nektek, amint a világ adja" (János 14,27). Erre a békére nem juthatunk el pusztán emberi erőfeszítéssel. Mert ez a béke maga Krisztus - amint ezt Sz. Pál oly szépen s oly mély
