A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-12-01 / 12. szám
6 ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK A BÉKE ÉRDEKÉBEN Decemberben, Urunk születésének hónapjában, helyénvalónak látszik a békével kapcsolatos imaszándék. A Megváltó születése u- gyanis a béke földreszállta, mert Jézus a mi békénk (vö. Efezusi levél 2,14). Megszületett "a békesség királya a földnek minden népe felett" (a karácsonyi zsolozsma vesperásából). A jászolból ragyog rá minden népre Jézus békét hozó, békességet jelentő jósága és szeret ete. De vajon mi a világ igazi békéjének alapja? Főként ez a három: kölcsönös megbecsülés, bizalom és szeretet a népek közt. I. A népek békéje... Hosszú ideje már, hogy a "fegyveres béke", a "hidegháború" légkörében élnek a nemzetek; szinte nem is ismerik már az igazi, őszinte békét. Ez pedig Szent Ágoston szerint: "A rend nyugalmas állapota", Cicero szavával: "A szabadság nyugalma". Korunkban viszont a nyugalom, a rend, a szabadság csak vágyainl&an van meg. A világ két teljesen ellentétes táborra szakadt. Az Egyház viszont minden tábor, minden megosztás felett áll; nem része sem egyiknek, sem másiknak. Hűségesen folytatja isteni Alapítójának békéltető küldetését. A béke záloga nem lehet a hadseregek elképesztő mennyiségben gyártott korszerű fegyverzete - ha ugyanakkor más tömegeket meg az éhség környékez. Joggal mondhatta a Szentatya: "Nagy szomorúsággal tapasztaljuk korunk két ellentétes végletét: egyik részről a helyzetet sötéten festve bizonygatják, hogy az emberi létet a végső nyomor pusztulásba viszi; másrészről meg a technikai fejlődést, a gazdasági élet bőségét oly eszközök szolgálatába állítják, amelyek végső pusztulásba, irtóztató öldöklésbe sodorhatják az emberi nemet" (Mater et Magistra enciklika, 1961. május 15). Korunkban forrongásban van az emberi élet, állandó változásban sodródik egyre újabb életformák felé. Az Egyháznak tehát az a feladata, hogy az Evangélium örök, életadó, isteni értékeit oltsa az em-
