A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-12-01 / 12. szám
3 megfeledkeztünk Róla. Nagy on bíztunk és bízunk a tudományban, a bölcsességben, elsősorban természetesen az emberek tudásában - és soha még ennyire tanácstalanok nem voltunk. Soha annyi tudományos könyv nem jelent meg, mint mostanában s mégis annyira hiányzik az egyetlen üdvözítő igazság életünkből. Elkápráztatott a technika ezernyi vívmányával, és soha annyi nélkülöző, munkanélküli, nyomortól szenvedő, nincstelen éhező nem volt a föld hátán, mint ma. Soha az emberek oly közel nem jutottak egymáshoz, mint ma a rádió, a televízió, a repülőgép korában, s mégis soha ennyire el nem szakadtak egymástól, telve gyűlölködéssel, mint éppen manapság. Miért? Mert elindult egy kövecske, amelyik nem volt több, csak annyi, hogy az emberiség megfeledkezett Krisztusról. Elfelejtették Krisztus kegyelmét. Neked született Jézus! Ember! Te szenvedő ember, ki fájdalmas zsoltárt zokogsz dicsőség helyett karácsony napján, értsd meg: Neked született jézus! Lépj a betlehemi barlangba, ha könnyes szemmel is és borulj le a Gyermek előtt szívedben a nagy elhatározással, hogy szeretni akarod őt. Imád talán így fog hangzani: - Szeretlek Uram! Nem tudok most hozni pásztorajándékot, nem tudom hozni királyok kincseit, de elhozom szent elhatározásomat; hűséges követőd akarok lenni! Betlehemi Jézus, add, hogy újra épüljenek Betlehemeid a magyar lelkekben és családokban. Te, ki meggyógyítottad a betegeket, a bél- poklosokat, tégy karácsonyi csodát; gyógyítsd meg a mi nagy lelki sebeinket! Mert nekünk születtél, a miénk vagy és akarjuk, hogy a miénk légy mindörökké. Ezért élünk, ezért dolgozunk, ezért, ha kell, áldozatot is hozunk! Most már tudom énekelni: Dic s ő s ég a magasságban Istennek, békesség, békesség a földön a jóakaraté embereknek!
