A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-12-01 / 12. szám

I

MA SZÜLETETT NEKTEK

AZ ÜDVÖZÍTŐ.

Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön a jóakaraté embereknek - zeng az ének angyalajkon, csendül a hang pásztorszívben, - énekli az egész természet.

Istent kereső pásztorlelkek elindulnak sietve Betlehem felé, hogy lássák az Isten Egyszülöttét, mint az angyal mondotta: Ott találtok egy gyermeket, mert született nektek az Üdvözítő, a Szabadító, aki az Úr Krisztus.

Lépj a barlangba és nézd meg a Gyermeket. Pólyába takarva, jászolba fektetve, kit a pátriárkák hirdettek, próféták előre vetítettek, akit a jámbor lelkek annyira vártak és kinek útját cézárok akaratuk ellenére előkészítették, kinek születésére a világ öreg óramutatója megállt s éj időt kezdett... Pásztorok siettek a jászolhoz, Heróde- sek ijedten rezzentek össze. Pedig csak egy Gyermek született. Nem jött bíbor trónon. Nem dübörgött harci szekéren. Nem díszelgett sötétlelkű diktátorok harci pózában. Csak Gyermek, pólyába takarva, jászolba fektetve.

Es mégis: ez az Úr Jézus, az Isten, a Megváltó, a Szabadító!

Ez a Gyermek ma is él!

Nézz csak a barlang szájába. És két évezred vonul el előtted. A világtörténelemben megjelenik az O keresztje. Kettévágja a történelem lapját. És minden, ami előtte volt, az csak Rá mutat. És min- sen, ami utána volt, Ót kéri, kívánja, - még tagadásában, még bűnében is.

És az Úr Jézus mindenek felett ma is él, jobban mint máskor az emberek lelkében. Nem félelmetesen, - csak annak, aki szembeszáll Vele, - hanem édesen és boldogítóan nekünk, kik ránézünk hittel és bizalommal.