A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-11-01 / 11. szám

43

annyira megszoktuk, hogy ha én néhanapján el is maradok, feleségem akkor is elmegy a templomba, de mielőtt elmenne, odaszól nekem: ’Te ma reggel nagyon fáradt vagy, pihenned kell. Most csak magam megyek el áldozni, de közben érted is fogok imádkozni: olyan ez mintha együtt áldoznánk. ’ - Ez azonban csak ritkán fordul elő. Rendszerint együtt megyünk. Valahányszor ott látom magam mellett térdelni a feleségemet az áldoztató-rácsnál, öröm és bámulat érzése tölt el. Olyan ez, mintha a régi kínai esküvői szertartás egyik részlete - amikor a vőlegény és menyasszony egy pohárból egymás után egy-egy korty bort, "szerelem-bort" isznak - most átváltozott formában nap mint nap megismétlődne. Egy érezzük, mintha minden reggel újra kötnénk házasságot, és mintha minden alkalommal nagyobb szeretettel tennénk ezt. - ’0, Krisztusom, - mondom magamban - lehetséges ez? Álmodom csak, vagy ez lenne a színtiszta valóság? Te megőrizted bennünk házasságkötésünk első napjainak szeretetét. A mi két szívünk egy a Te szeretetedben, - és ki választhat el minket egymástól, ameddig egyikünk sem szakad el Tőled? Szent Szívedben igazi otthonra találtunk; ki mondja, hogy menekültek vagyunk?

A családi rózsafűzér alkalmával pedig gyakran magyarázgattam gyermekeimnek a következőket: Csak egy igazi Atya van, a mi Mennyei Atyánk. Csak egy igazi Anya van, az Isten Anyja. A ti Apátok és Anyátok csak ideiglenes megbízottai az igazi Atyának és A- nyának. Engem nagyon meghat, amikor tiszteltek minket és ragaszkodtok hozzánk, de ne felejtsétek el, hogy ennél sokkal fontosabb a gyermeki ragaszkodás - Istenhez. Ne tőlünk függjetek, függjetek Istentől. Előbb vagy utóbb mi elszakadunk tőletek, de Isten sohasem fog elhagyni titeket. Akármilyen nagy is a család, előbb-utóbb szétszóródik. Nincs olyan ünnep ezen a világon, mely egyszer véget ne érne. Ha tehát mégis azt akarjátok, hogy ez a család mindörökre együtt maradjon, ennek csak egyetlen módja van: mindannyiunknak egyesülnie kell Krisztussal. Akár együtt, akár szétszórtan élünk, amíg egyek vagyunk Krisztussal, egyek vagyunk Krisztusban mi magunk is. Csak egy igazi elválás van: az, ami a mennyország és a pokol között áll fenn. Ha egyikünk a mennyországhoz tartozik, a másik pedig a pokolhoz, akkor mi már ebben az életben elváltunk egymástól. De ha mindannyian a mennyországhoz tartozunk, akkor é- letben-halálban együtt maradunk. " (J. Wu, Beyond East and West.)

Részletek a családfelajánlásról.

Említsünk még néhány szót a családfelajánlás részleteiről is.

Családfelajánlás tulajdonképpen csak egyszer történik a család