A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-11-01 / 11. szám
29 sok élettelen szépségkisasszonyt, kisbabát. Olyan csendben, fegyelmezetten áhítattal ültek előttük, mint valami aranyos buddhaszobór előtt. A cukrot meg meg se tudták egy falásra enni, annyit kaptak. Másnap a város traktálta meg a gyerekeket emberi tisztességgel Mikulás-süveggel, nagy, piros csizmával és derék kaláccsal. (A nővérek aztán gondoskodtak róla, hogy senki se lásson hiányt semmiben ezen a szent napon). A vendégeket elosztották a gyerekek közé: én három kislány és egy kisgyerek (elemisták) közé kerültem. Nem kellett nógatni őket a beszédre, hamar megoldódott a nyelvük. Mondták maguktól is. Az öröm fényessége felszippantotta egy-két napra a titkos bánatot... / Utana a gyerekek karácsonya kezdődött. Énekeltek, muzsikálták, színdarabot játszottak. Bábszínház is volt. Mennyei élvezet volt csak nézni is a sok tündöklő gyermekszemet. Elgondolkoztam: otthon bezzeg sehol se lett volna ezeknek ilyen tiszta, fényes karácsonyuk. Mégis csak jó az Isten... Az egyik színjátékot egy lö éves árvafiú írta, rendezte, vezette. Nemrég került ki az árvaházból. A közeli középiskolában fejezte-be "tanulmányait". Csak szánalomból nem buktatták meg tanárai. Az iskola hírnevére való tekintettel azonban nem volt tanácsos gyárba vagy máshova küldeni munkára. Az iskolában adtak neki munkát. A tanároknak segít. Szabad idejében az árvaházba jön és segít a nővéreknek. A gyerekek szívesen fogadnak szót neki. A tudományokban nem tett ugyan nagy kárt, ám annál gazdagabb fantáziával áldotta meg a mindenható Úr. Csak úgy képzeletből.rajzolgat macskát, o- roszlánt, nyulat, színpadi kulisszákat; zenekart dirigál, betanítja a kicsinyeket énekre, színdarabra. Dobok, cintányér, szájharmonika s miegyéb volt képviselve a gyerekkoncerten. Ez is az ő érdeme volt. S hogy el ne felejtsem: írt egy modern színjátékot Tóbiásról: a "babilóniai" Tóbiásról meg Ráfaelről, az arkangyalról. Kétlem, hogy ő maga tudatában volt-e eredetiségének; a kivitelezés se volt több kezdetleges szárnypróbálgatásnál. A gondolat azonban kétségkívül eredeti volt. Még Sartre is megirigyelhette volna érte. Tóbiás, Ráfael arkangyal meg még egy útitárs lép elénk az első felvonásban. A kifogástalanul öltözött három utas a "Pan America" áramvonalas gépében élvezi a repülés panorámáját. Beszélgetnek. A fiatal Tóbiástól megtudja az ismeretlen utas is az öreg Tóbiás e- setét, mint vesztette el szeme világát. 0 maga üzleti ügyben utazik Asszíriába. Kell a pénz, a család szorult helyzetben van stb. stb. S közben a "steward" hozza a kávét, süteményt. A második felvonás
