A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-11-01 / 11. szám

14

vitatkozó és szervező ügyesség, nem a javaslatok és kívánságok é- lesenlátó feltárása, hanem az ima és önmegtagadás esdi le elsősorban. Másrészt viszont ez az élő hit emeli igaz magasára a Zsinatot: az isteni és nem emberi mű, a kegyelem igazi eszközének szintjére. Következményeképp ébred fel a lelkekben a tisztelet a Szent Zsinat iránt s a készség, hogy elfogadjuk végzéseit és határozatait, melyek a Szentlélek sugallatával, közreműködésével és irányításával jöttek létre.

Hogy a Zsinat gyümölcse tartós és üdvös legyen, határozatait át kell vinni a gyakorlatba; csak így érhető el az egyházi élet és az erkölcsök mélyreható megújulása. Mit ér a legjobb határozat is, ha holt betű marad, ha sem a papok - akikre pedig leginkább tartoznék- sem a világiak nem viszik készséges lélekkel át a gyakorlatba? Ebben az értelemben áll a mondás: "Most, hogy befejezték, most kezdődik a Zsinat", azaz: határozatait cselekedetekre kell felváltani másként semmit vagy csak nagyon keveset ér. Ismerve korunk emberének lelki beállítottságát az egyházi és vallásos ügyekkel kapcsolatban: félő, hogy a határozatok önmagukban még nem jelentik az é- let belső megújulását is. A Zsinat rengeteg jóakaratot és készséget vár el papoktól és hívektől - a főpapságtól pedig okosságot és bölcsességet; mindannyiunktól türelmet és buzgóságot is egyben. S mindezt elsősorban imával, önmegtagadással kell leesdenünk. Érthető tehát, ha a Szentatya ismételten arra szólítja a híveket, hogy a második Vatikáni Zsinat sikeréért imádkozzanak.

Elengedhetetlenül sürgős tehát a Zsinat érdekében az "ima és önmegtagadás keresztes hadjáratának" elindítása: hogy a Zsinat beindíthassa a várva-várt erkölcsi megújulást, az új korszakot Krisztus Egyházának életében.

II. Az egyházi as érzés szellemében....

Másik biztos módszer a zsinati határozatok valóra váltásában: ha megvan bennünk az egyházias érzés. Ezt az együttérzést kell a lelkipásztoroknak önmagukban és híveikben élénkebbé, hathatóbbá tenniük. Kiben van meg ez az egyházias érzés? Abban, aki lelkületűben ugyanazt az érzelmet, ugyanazt az ítéletet, ugyanazt a szándékot táplálja, mint a hierarchia. Aki jóindulatú az Egyház iránt s ezt a belső érzést külsőképp is kifejezésre juttatja. Hogy a Zsinat határozatait készségesen elfogadjuk s a gyakorlati életbe vigyük, ehhez elengedhetetlen, hogy minden katolikus mélyen magába szívja az egyházias érzésnek ezt a szellemét.

Akinek lelkét áthatotta ez a szellem, az kész engedelmeskedni a hierarchiának mindenben, de főként akkor, midőn az Egyház tanító-