A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-11-01 / 11. szám

5

Földi életünk célja tehát az, hogy megismerjük Isten reánk vonatkozó akaratát. Az Isteni akaratot kutatva, azt megismerve aszerint is élni. A- mikor Isten a teremtést elgondolta, teremtő gondolatában már ott volt az egész létező világ. Mi is részei vagyunk ennek a világnak: mi is benne voltunk gondolatában. S mikor akarata életre hívta elgondolását, minket is akart, személy szerint. Rólad és rólam volt egy gondolati és akarati képe. Ezt várja, hogy megvalósítsuk életünk folyamán. Hogy majd ha a számadás idején elébe érünk és reánk tekint, úgy lásson minket, amilyennek elgondolt és akart. Ha nem valósítjuk meg elgondolását életünkben, akkor elhibáztuk életünket. Minél inkább megközelítettük a rólunk elgondolt és akart embert, annál inkább elértük célját és dicsőítettük Istent életünk folyamán.

Az isteni akarat megismerése nem nehéz feladat. Maga a teremtett világ beszél nekünk róla érzékeinken és gondolkodó képességünkön át. Róla vall a Kinyilatkoztatás. Az Ószövetség és még jobban az Újszövetség, melyben Krisztus tanítónk, vezetőnk, példaképünk és megváltó Istenünk. Róla beszél a lelkiismeretünk, hiszen magának teremtett minket és nyugtalan a lelkünk, míg reá nem ismer, hozzá nem tér.

Feladatunk az imádság, a készség megismerni életünk rendeltetését és aszerint élni. Mert arra lettünk, hogy megdicsőüljön bennünk, teremtményeiben a teremtő Isten, megváltassunk az örök életre szent Fiában, Jézus Krisztusban és megszentelődjünk a Szentlélek által az örök életre.

'Az örök élet nem a "jövendő élet") mától kezdve éljük azt. (Abbé Pierre)