A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-11-01 / 11. szám
2 "missziós" munkát végezni környezetünkben. Imánk Istenhez ér könyörgéssel. Érdeklődésünk, anyagi támogatásunk pedig elér azokhoz a misszionáriusokhoz, akik egész életüket arra áldozták, hogy Krisztus Evangéliumát hirdessék a pogányok között. Tudunk-e lemondani valamiró'l, hogy azon a pogányság sötétségébe fényt vigyenek misszionáriusaink? Mennyi imával és adománnyal támogatjuk a világ misz- szióit? Annyival, amennyi a hit és a szeretet bennünk. Ha az erős és sok, akkor, míg bennünk növekszik Isten kegyelme, hozzásegítünk, hogy a hit másokhoz is elérjen. --------------------------------------------PÜNKÖSD UTÁNI 23. VASÁRNAP KRISZTUS KERESZTJÉNEK ELLENSÉGEI AZ APOSTOLFEJEDELEM, Sz. Pál, aki életét eljegyezte Krisztus szeretetével és szolgálatával, leveleiben nem szűnt meg rajongását kimutatni Mestere iránt. Élete példája is szüntelen igazolás volt, hogy hite és élete ugyanaz on síkon mozgott. Nem volt azonban vak és látta, hogy még azok között is, akik felvették Krisztus keresztségét, ez csak külső ruha lett: életük nem alakult krisztusi életté. A filippiekhez így írt (3,17): "...most könnyezve mondom: Sokan úgy élnek,mint Krisztus keresztjének ellenségei. Végük a pusztulás, istenük a has, dicsőségük az, ami gyalázatuk, eszüket a földieken járatják. A mi hazánk azonban a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is: azúr JézusKrisztust. O azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez."
