A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-10-01 / 10. szám
38 elkaphatná a frakkját, lemetszené az egyik fülét.- Osztán mi a bajuk a papunkkal?- Hát nem tudja kend, mi volt a legutolsó bíró-választáskor? Borsos meg a Somogyi azt színlelte, hogy a papunk jelöltje mellett vannak. A főúr meg is bízott bennük s megtette ükét kortesnek. Oszt titokban az ellenjelölt javára kezdtek dógozni. De a plébános úr rögtön megtudta s maga járta be az összes képviselőtestületi tagokat még a Borsosék előtt. Erre, mikor Borsos meg a Somogyi kezdtek járni vagy egyenest kidobták őket vagy pedig nagyot nevettek rajtuk.- Ha-ha-ha-ha... hallatszott most is a jóízű kacagás.- Hát az biztos, hogy van jó pár ellensége is, - állapítja meg a vincellér hangja, mert bizony ha kell oda-odadörgöl a tisztelt nép orra alá...- Emlékszik kend a pipacs-prédikációra a múlt Szilveszterkor? A plébánia a vetés - mondta - de itt-ott feltetszik benne a vörös pipacs ... a szocik, meg a vörösök.. .- Meg kell adni, keményen magyarázza az igazságot, dehát szóból ért a magyar ember.- De igazságos ember, - vélte Gergely Andris hangja - Mert azt aztán nem nézi, hogy ki kicsoda. Paraszt vagy nagyságos vagy mél- tóságos úr, odacserdít. E’ penniglen nagy szó! Ujujuj, a Szalóczi nagyságos úr a megmondhatója... amikor megszégyenítette, hogy cselédjei disznó-ólban laknak s nem ártana tisztességes cseléd-lakásokat építeni. S bizony épített is. Respektálta a pap szavát.- Csak egyet nem szeret a nép - óvatoskodott az öreg vincellér hangja, - hogy nem tartja a tekintélyt.- Már hogyne tartaná, - kel védelmére Gergely Andris hangja, - hisz még az alispán is fél tüle.- Nem úgy értem, - válaszol a vincellér. Itt a faluban a nép közt meg a legényekkel az egyletben.- Hát ott mi rosszat tett? - szól bele a legényhang.- Hát leül a legényekkel sakkozni, malmozni... meg a réten rugdossa velük azt a futballt. Úgy szaladgál a bőrlabda után, mint a kismacska a fonálgomolyag-után, ahogy a Sági Vera néni mondta... Ezt még se kéne tenni... egy papnak!- Dejszen a legények meg épp ezért vannak oda érte, - védi a legény. - Jön velünk a mérkőzésekre. Neki köszönhetjük a csapatot is, meg a dicsőséget, hogy senki sem tudja csapatunkat megverni. Sokszor ha nincs bíró, ő maga vezeti le a meccset...- Látod, épp ez nem jó, - mondja a vincellér. - A kéthelyi legények, mikor elvesztették a mérkőzést meg is akarták verni, úgy kel
