A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-10-01 / 10. szám

28

resztség szentségét is kiszolgáltathatták. A szép kezdettől Nuss- baum atya nem kapatta el magát. Hiszen tudta, hogy 1905-ben Mus- sot atyát véresre korbácsolták és aztán agyonlőtték; P. Soulié fejét mint valami labdát dobálták; a Jerkaloban lakó keresztényeket, férfiakat, nőket, gyermekeket, mind leölték; P. Bourdonnet, mint egykor Sz. Sebestyént, agyonnyilazták; P. Dubernard vértanúsága 2 napig tartott; P. Monbeiget pedig 1910-ben egy hegyszakadékban bekerítették és agyonlőtték.

Az első világháború nehéz helyzetbe hozta a tibeti missziót. Európából nem jött pénzsegély; az építést abban kellett hagyni. Pedig a nép már kezdte megszeretni az önzetlen szerzeteseket, akik főleg orvosszereikkel és a betegek ápolásával sokak szívét megnyerték, annyira, hogy fiatal keresztények kereskedést kezdtek űzni és jövedelmükből a bajba jutott atyákat is segítették.

Az egyik nagyláma szemében különösen szálka volt P. Nussbaum működése. Felbújtatta ellene az egyik hírhedt rablóvezért. Nem Jerkaloban akartak vele végezni; ott esetleg a keresztényekkel gyűlt volna meg a bajuk; másutt leselkedtek rá. Az atya 1941. szept. elején Cesungba utazott lelkigyakorlatai végzésére. Odautaztában rablóbanda kezébe esett, de ezek nem voltak oly kegyetlenek: borravalóval sikerült megúsznia a dolgot. De nem úgy a visszatérést! Kis karavánjának öt tagja volt; négy közülük Jerkaloban hitoktatásra a- kart járni. Két, zavartalanul átaludt éjszaka után egy Napú nevű faluhoz értek, ahol a lakosság nem akarta őket befogadni. Mikor a falut elhagyva egy hágó felé tartottak, egy asszony jelentette nekik, hogy ott a hírhedt rablóvezér leselkedik. Vissza kellett térniük a faluba. Egy téren telepedtek meg. Egyszer csak megjelenik embereivel a rablóvezér. Egyelőre "ajándékokkal" megmenthették magukat és tovább indultak. Szerencsésen megérkeztek Pamé-ba, ahol missziós állomás volt. Meleg lévén, kísérői a terraszon aludtak; az atya még papi zsolozsmáját akarta befejezni. Egyszer csak öt fegyveres jelenik meg a terraszon. Négy kísérőjét, majd őt is megkötözték és a házat kifosztották. Aztán foglyaikat magukkal vezetve útnak indultak. Az atya lábán csak harisnya volt; az út kövei hamarosan megvérezték lábát. Egy ösvényen mentek fölfelé. Az egyik haramia hátulról rácéloz az atyára; a lövés eldördül, és ő szíven találva holtan rogy össze. Vérével jelezte a hit hőseinek, remélhetőleg Tibet egyszeri jobb jövőjének útját.

(Daniel-Rops: L e s aventur iers de Dieu nyomán.)