A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-10-01 / 10. szám

27

Marseille-től Hanoi-ig hajón utaztak, onnan vonaton Jünnanfu-ba jutottak. Itt kezdődött aztán azaz igazi turista-űt! 2500 km; olyan távolság, mint Párizstól a Kaspi-tengerig. Nem ismert országon keresztül, rossz utakon, rablók támadásának kitéve, a lakosság bizalmatlanságától és a lámák nem éppen nagy jóindulatától kísérve.

Mikor az utasok végre, sok kaland és kellemetlenség után, Nin- güenfu városába érkeztek, egy mosolygós képű hithirdető: Nussbaum atya sietett eléjük, hogy őket tovább kalauzolhassa. Es a kis karaván: 3 atya, egy-két szolga, öszvérek, mentek tovább... Napokon, heteken át, hegyeken, völgyeken, sziklás ösvényeken, folyókon keresztül. Nussbaum atya egyszer öszvérével együtt a vízbe esett; a víz sodra egy leszakadt hídhoz vágta; kis híja volt, hogy életét nem vesztette. Az is megesett, hogy a falut, melyben az éjszakát tölteni akarták, megtámadták a rablók. Lövések, kiabálások, jajveszékelések zaja ébresztette föl őket; menekülésük útját az égő házak fénye világította meg.

Lassankint mégis elérték a latszai hágót, mely 3800 m. magasságban van. Ezen át sok karaván vonul, évente mintegy 30. 000 utassal. Éppen a Szt-Bernát-hegyi atyák számára való hely! A két atya itt szorgosan kutatott és jegyzett, majd visszatértek Svájcba. Otthon előadták tapasztalataikat, és az elöljáróság elhatározta a hegyi szálló megépítését.

Négy évvel később, 1935-ben, megkezdődött Latsza-ban az építkezés. Egy, sziklafalaktól félkörben körülvett, tágas téren kiirtották az erdőt. Egy közeli, bővizű forrás biztosította a vízellátást. Bennszülött munkások segítségével hamarosan emelkedtek az alapfalak. A svájci atyák Wei-hsi-ben, Nussbaum telepén vártak, míg elkészül az épület. De nem tétlenkedtek; egy kis intézetet nyitottak bennszülött fiúk részére iskolával, abban a reményben, hogy innen idővel papi hivatásokat is kapnak. Voltak felnőttek is, akik buzgósá- guk folytán megkeresztelkedtek. A következő évben újabb csoport érkezett Európából; így nagyobb lett a missziós munka, de a lámák bizalmatlansága is nőtt.

Nussbaum atya munkáját tehát a Mekong völgyében szépen folytatták; így ő most tovább akart menni: a "tilos", az igazi Tibetbe, Jerkalo-ba. Wei-hsi-ben levő lakását a svájci atyáknak engedte át, akik innen könnyen fenntarthatták az összeköttetést a latszai hegyi szálló atyáival. Nussbaumot útján egy svájci atya kísérte. Jerkalo- ban egy lámakolostor közelében telepedtek meg. Az eleinte bizalmatlan lakosság idővel jobb indulaté lett; sőt 350 tibetinek a ke-