A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-10-01 / 10. szám

14

marokkal osztja a lelki kincseket. Nem az ő saját kincsei-e azok? A házasság életközösség: ami a feleségé, az a férjé is.

Egymás után teszi közzé Erzsébet írásait: Levelek a szenvedésről, Lelkiélet, Hitetlenekhez írott levelek, végül a maga könyvét, Leseur Erzsébet élete. Lelkes előadásai és a könyvek olvasása Erzsébet tiszteletét váltja ki a lelkekben. Azt írják neki: ez a szent..., a Páter szentje... Leseur egy napon arra döbben rá, hogy hallgatói szinte elvárják tőle és megbízzák azzal, hogy sürgesse Rómában Erzsébet boldoggáavatását.

Evégett össze kell gyűjtenie a feleségére vonatkozó leveleket, cikkeket, imameghallgatásokat; össze kell állítania a kihallgatandó tanúk névjegyzékét, meg kell szerkesztenie azokat a beadványokat, amelyek a boldoggáavatási por jogi alapját képezik. Azonkívül a földi maradványok esetleges későbbi hivatalos megvizsgálása végett, ajánlatosnak látszott Erzsébet koporsóját a Montmartre-i temető családi sírhelyéről átvitetni a domonkosok Bagneux-i sírboltjába. Szívet-tépő szertartás, annál is inkább, mert a kiemelésnél a koporsódeszka megrepedt és napfényre került az, "amire nincs szó egyetlen nyelvben sem" Bossuet szerint. Az események nem kímél- gették az öregedő pátert. De megvolt a kellő bátorsága -, és övé volt a vigasz is, hogy az új sírt ő szentelhette be.

A boldoggáavatási por előkészületei sokat ígérőén haladtak. 1941- ben csupán a Jougne-i tanúk kihallgatása volt hátra; ebben a kelet- francia községben volt a nyári nyaralójuk és hónapokat töltöttek itt együtt.

De a háború megszakítja az egyházmegyei bíróságok munkáját; a Besancon-i érseknek fontosabb gondjai vannak, mint Madame Leseur esetleges boldoggáavatása. Senkit sem küld Jougne-ba, hogy őt képviselje. így az ügy aktái hosszú időre porosodni kényszerülnek. (Tudomásunk szerint az ügyet újra felvették Rómában. - Fordító. )

Az Úristen megfosztotta Páter Leseurt attól, hogy felesége bol- doggáavatásán jelen lehessen. Példás megnyugvással fogadta ezt a próbát is; mégis, azt lehet mondani, hogy ereje megrokkant tőle.

Az utolsó évek.

1942-től kezdve ragyogó esze kezd elborulni; emlékezete kihagy és az öregség jelei egyre szaporodnak. Szinte állandóan a Leval- lois-i Jósegítség kórházban kell tartózkodnia. Az az érzése, hogy Erzsébet is egyre távolodik tőle. Még a múltja is fakulni kezd.