A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-09-01 / 9. szám
35 saik idején voltak sok botránkoztatásnak kitéve. Ezen a vonalon még a keresztény családoknál is alig fedezhető fel javulás. ,///. Teendők 1936 óta ötévenként hivatalosan összejönnek a kongói püspökök lelkipásztori problémák és megoldásaik megtárgyalására. Legutóbbi ilyen összejövetelükön (1961. nov. 20 - dec. 2.) a kongói Egyház új, szabadságszülte helyzetét tárgyalták s az új állapotoknak megfelelő határozatokat hoztak. A kongói Egyháznak mindenekelőtt mélyítenie kell a vallásos életet. A kereszténység és az afrikai lélek sikeres egybeolvasztását mind ez ideig nem sikerült megteremteni. A püspöki kartól indított lelkipásztori munka menetének összehangolására hat állandó bizottság alakult: lelkipásztori, hitoktatási, liturgikus, gondolatközlési, orvosi és karitatív. Ezek segítik a püspököket főpásztori hivataluk teljesítésében. A püspöki kar központi titkársága fenntartja a kapcsolatot a püspökségekkel, hogy az igényeket jobban megismerhessék s adott esetben megfelelő megoldásról gondoskodjanak. A püspökök alaposan átvizsgálták az apostolkodás módszereit és gyakorlatát. Javasolták, hogy az apostoli munkák alapjaként teremtsenek eleven keresztény közösségeket, melyek aztán környezetükre is kiterjesztik a hit, az isteni élet, a szeretet örökségét. Igen nagy gonddal kell kialakítani s pezsdülő életben tartani a katolikus családi közösséget a hitoktatás, a szentbeszédek s az Oltáriszentség tiszteletének segítségével. Csak így remélhető, hogy a kereszténység mélyebb gyökeret ver az afrikai életben. Az eredményes apostolkodás akadálya a paphiány. A hatalmas terület 14 millió lakosára mindössze háromezer pap jut s ezekből ötszáz a bennszülött. A katolikusok száma túl gyorsan növekedett, a papoké - külföldieké s bennszülötteké egyaránt - nagyon lassan. 1927-ben egy papra ezer hívő esett, 1959-ben egy pap és kétezer megkeresztelt az arány. Ezért aztán sok egymástól igen messze eső helyet kell a hitoktatóknak gondozniok s ugyanakkor ők nem pótolják a papot. A hithirdető csak párszor egy évben keresheti fel ezeket a helyeket. Végül az egy pap - kétezer hívő aránya is inkább csak elméleti, mert sok pap iskolai és szemináriumi elfoglaltsága miatt nem kapcsolódhat be a lelkipás ztorkodásba. A püspökök óhaja szerint minden plébánián apostolkodási bizottságot kell felállítani, melynek papok és világiak lennének tagjai s az
