A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-09-01 / 9. szám
31 bocsátotta el:- "Van jó lelkivezetője, aki ismeri Cut. Áldásomat adom terveire, ha lelkiatyja is helyesli azokat. " Az újoncház. A viterhói kolostor tíznapos magányában kiérlelődik a végleges döntés, mely meggyőzi P. Janviert is. Erzsébet férje valóban P. Leseur lesz. Először azonban ki kell szakítania magát eddigi világából. Rengeteg emléktől meg kell válnia, régi szokásairól lemondania. Ne felejtsük, hogy Leseur 57 éves. Két hónapot ismét Lourdes-ban tölt; a Szent Szűztől kéri az erőt az égő áldozattá-váláshoz. O az az ifjú, - érett kora ellenére, - akinek azt mondotta a Krisztus: "Add el a- mid van és kövess engem". Eladja bútorait, festményeit, elajándékozza legdrágább kincseit, a könyveket; benyújtja lemondását a Biztosítótársaságnál, melyet hosszú ideig irányított; elbúcsúzik barátaitól, rokonaitól, hűséges alkalmazottaitól. "Rosszul tetszik tenni, amikor kolostorba tetszik vonulni", - jegyzi meg az egyik cseléd -, "ott nem fogják a kedvelt főztjét fölszolgálni". Félix kiszakítja magát minden kötelékből,átlépi a ház küszöbét... "Azt hittem, hogy belehalok", írta később. 1919 szeptemberétől szerzetesújonc a belgiumi Saulchoirbaa P. Gasnier, aki vele egyidőben lépett be és mindig kedves barátja maradt, írja: "Magam előtt látom újonckori lelkigyakorlata alatt; szépen beállt a sorba fiatal újonctársai közé; megható volt látni, mint igyekezett, hogy lépést tartson a közösséggel... Tanúja voltam hősi erőfeszítéseinek, hogy beletörje magát az új életmódba, pedig egész múltja ágaskodott ellene." Újonctársai mind fiatalok, és Albert-testvérnek (ez Leseur Félix új neve) ugyanaz a sorsa, mint az övéké: éjjeli zsolozsma, alázatgyakorlatok a gyűlésteremben, cellasöprés, a betegápolás tisztjét is rábízzák azon a címen, hogy orvos, tanulás, ima és főképpen a közös élet keresztje... A fűtés gyenge, az élelem egyszerű, a böjt gyakori... Nem csoda, hogy négy hónap múltán Albert-testvér megbetegszik. Az elöljárók tanácskoznak: ha kórházba küldik, megszakad az újoncidő és gyógyulás után élőiről kell újrakezdeni; inkább a saját cellájában fogják ápolni. A betegnek el kell fogadnia, hogy a közösség terhére
