A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-09-01 / 9. szám

26

lek benneteket gyermekkorotok óta. Először is egyikteknek sincs joga beleszólni. Soha egyiktek sem segített az öregeken, sem Borison. Feri és Julis, ti három éve most vagytok itt először. Andris, Teréz, ti pedig csak illendőség kedvéért néztek be néha egy-egy adjon-isten- re. Még gyermekeiteket, az unokákat sem engediteknagyszüleikhez, pedig tudjátok, hogy az unoka ilyeneknek nagy vigasztalás... Most meg egyszerre itt vagytok s ti akartok rendelkezni! Azt mondjátok, hogy Boris háládatlan. Hát van még bennetek egy szikra emberi érzés?! Nem látjátok, hogy Boris tényleg szereti öreg szüleit, annyira, hogy lemondotta saját boldogságáról, hogy mellettük maradjon... Mao is jómódú asszony és anya lehetne... mint ti. Hát ki a hálátlan?-No mán így a főútnak sincs joga szólni - hetykélkedett Feri.- Feri fiam, én igaz nem vagyok a Bencze család tagja, mint te, az igaz... csak a papja. De én ahányszor erre vitt az utam megnéztem szüléteket. De te, akinek három évig eszébe se jutott, te akarsz most a család fejeként tündökölni? Nem oda Buda! Most egy-kettőre hazatakarodtok és hagyj átok a Borist békén. Az orvos tudja, mit rendel és Boris, ki igazán szereti öreg szüleit, tudja mit kell tennie...

A Bencze nemzetség egymást nézegette. Erezték, hogy bűnösök. Többet mit is szólhattak volna?! Intettek egymásnak mérgesen a szemükkel és szedelőzködni kezdtek.

Utána a pap bement a betegekhez. Beszámolt nekik a történtekről. Az öreg Bencze felsóhajtott. A felesége szipogva sírdogált.- Ne sírj, anyjukom! Ha ők nem is jók, de adott nekünk a jó Isten gondozót Borisunkban. Áldja is meg érte a Mindenható mint a két kezével.

Boris a pitvarban sírdogált.- Ne sírj, Boris, -szólthozzáa pap búcsúzáskor. A jó Isten megáld a j óságodért.- Csak azt nem értem, plébános úr, hogy édes testvérek hogy lehetnek ilyenek?!- Idehallgass Boris! Emlékszel a Bibliában Józsefre? Saját testvérei akarták elemészteni s el is adták idegen kereskedőknek. De a jó Isten nem hagyta el. Megjutalmazta s többi testvérei megszégyenülve szolgáltak neki. így lesz veled is, nebúsulj! De most menj az öregekhez. Várnak.- Furcsa, furcsa, tényleg furcsa, - gondolta hazamenet a lőcsfalvi pap. A szülők gondozása mind a hat gyermek kötelessége. Boris magára vette mind az ötnek a részét s ahelyett hogy méltányolnák, megbecsülnék személyes áldozatát, vádlóként lépnek fel vele szem