A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-08-01 / 8. szám

47

radt, a kegyelem forrásai egyre elevenebben kezdtek buzogni.

Üzenet odaá tró I.

Halála előtt néhány nappal Erzsébet azt ismételgette a férjének: "Tudom, hogy keresni és követni fogsz, míg rám nem találsz. "

Az özvegység első napjai rettentően lesújtották és megviselték a férfit. Sógornője tanácsára ekkor kezdte el Erzsébet Naplójának az olvasását. Addig nem is tudta, hogy felesége naplót vezetett.

Felelevenedtek előtte az együtt átélt pillanatok és események, a felesége türelme és gyengédsége, a maga kötekedései. Meglepi Erzsébet hitének megingathatatlan ereje és teljes biztonsága "édes Félixe" üdvözülésében. A Napló és a tefnető, - gyásza első napjaiban másról nem is vesz tudomást. Képtelen gondolkozni, csak szenved. Környezete aggódni kezd szívettépő szomorúsága láttán. Egyik barátja fölajánlja neki, hogy leviszi pár napra vidéki birtokára, talán ő segítheti abban, hogy magához térjen.

Június 11-én reggel féltizenegy felé vonatjuk Corréze hegyei közt kígyózik. A vidék gyönyörű. Félix lelke megenyhül, először öt hét óta, és átengedi magát a táj igézetének. Egyszerre úgy hallja, mintha a lelke mélyén a felesége szólalt volna meg könyörögve: "Egy nagy szomorúságom van... "

Félix megrendültén gondolkodik, végül megszólal:

"De hiszen él! Az volt a benyomásom, hogy itt van szinte fogha- tóan... De, ha Erzsébet él, akkor a lélek halhatatlan... Akkor Isten is létezik... "

A feltámadás hajnala fölvirradt az ő lelkében is. Még célpontjuk elérése előtt kiszáll Paray-le-Monialban. A bazilikában másodszor hallja a belső hívást:

"Az édes jelenlétet még világosabban észleltem; térdre estem ellenállásra képtelenül... Erzsébet valamiképpen imára kulcsolta a kezem, és sírva imádkoztam; magam sem tudom hogyan, hiszen régóta elfelejtettem minden imát. De az Úrhoz fordultam, akinek a szobra az oltár fölött magaslott, lelkem őszinte lángolásával. Villanásszerűen megláttam, hogy ott van O az oltárszekrényben és végtelen jóindulata felém fordul. Majdnem negyedóráig maradtam így. a csodálkozástól és az élményektől kimerültén magamba ros- kadva. Arra kértem Erzsébetet, hogy imádkozzék értem. "

Párizsba visszatérve, a mindennapi élet malmában, szeretné elhitetni magával, hogy álmodott. A Napló olvasását azonban tovább