A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-08-01 / 8. szám
(A lőcsfalvi pap naplójából.) 41 A néma föerdészné Ritkán terem olyan gyönyörű emberi virágszál, mint az apátsági föerdészné. Meg is fordul utána mindenki a városban, mikor néha napján vásárolni mentek. Holló fekete hajkeretben királynői fej. Úgy ült formás hattyú-nyakán, mint egy ékszer. Teljes harmóniában volt nyúlánk, formás termetével. Mintha a görög mitológiából lépett volna elő. Nagy őzbarna szemeiben azonban bizonytalanság és félénkség ült. Ezt némasága okozhatta. Mert ez a gyönyörű asszony néma volt. Hallani mindent hallott, de születése óta néma. Szülei gyermekkorában nem riadtak vissza semmi áldozattól. Vitték Budapestre, Bécsbe a leghíresebb szakorvosokhoz. Mind hiába. Végül is megnyugodtak a változhatatlanban. Maga Borbála is. Csendes, elmélyedő lány lett belőle. Boldog asszony lett a főerdész oldala mellett. Két szép gyermek anyja. Ű gy éltek a falu szélen a csendes erdészlakban, mint egy vadgalamb pár. Boldogságukat azonban megzavarta a hír, hogy Pesten feltűnt valami híres fiatal szakorvos, aki operációval és különös kezeléssel már többeknek visszaadta a beszélő képességét. Vitte is a főerdész Budapestre feleségét. Jó újsággal tértek haza. A híres orvos megvizsgálta s azt mondta 50 %-os esélyük van. Osz- szel újra vigyék fel és meg lesz a műtét és az utókezelés. A főerdész ennek az álomnak élt azóta is. Micsoda boldogság lesz - gondolta. Nemcsak szép lesz, de beszélni is fog tudni. Hallhatja ajkáról a vallomást, hogy szereti. Ki tudja majd fejezni gondolatait, érzelmeit. Nemcsak a szemével, néma arckifejezéssel, jelekkel vagy írásban, hanem élvezhető hangos szóval. Ez minden áldozatot megér! A lőcsfalvi papnak ilyenképpen áradozott új reménységében. De a pap, aki nemcsak a természetes, hanem a természetfeletti oldalát is nézte a dolgoknak, eseményeknek, nem tudott egészen osztozni a lelkesedésben. Mint ember, persze, hogy ő is szerette volna. De
