A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-08-01 / 8. szám

13

ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK

HZ IFJÚSÁG ÜEVELE'sE

I. Természetfeletti szellemben.

Miben különbözik a természetes nevelés a természetfeletti szellemben végbemenőtől? Ha eltekintünk a különféle vallási gyakorlatoktól, az első pillantásra alig fedezünk fel valami különbséget. Hisz mindkét nevelési rendszerben tanulmányok, felüdülés, játék váltják egymást; mindkettőben engedelmességre szoktatják a gyermeket, továbbá arra, hogy jót tegyenek társaikkal, szüleikkel, az idősebbekkel; mindkét rendszerben tiltott a hazugság, a káromkodás, a veszekedés, a sértegetés és távol kell tartaniok magukat az erkölcsi tisztátalanságtól. Miért kell hát annyira hangsúlyozni a nevelés természetfeletti jellegét? Nem lenne elég a fentebbiekhez csak hozzáadni néhány vallási gyakorlatot: a misehallgatást, a gyónásáldozást, a napi Rózsafüzér-imádságot s ezzel aztán tökéletes is lesz a nevelés?

Nem ez a helyzet. A természetes és természetfeletti nevelés közt nagy a különbség. A természetfeletti nevelés feltételezi a kegyelmi életet, következésképp az egyén Krisztuson keresztül megvalósuló élet- és szeretet-közösségét Istennel s ezt kell aztán a nevelésnek egyre jobban kifejleszteni és tökéletesítenie. A kegyelemben gyökerező életet a szeretetnek kell áthatnia. Ezért kell a gyermeknek megtanulnia, hogy Isten szeretete legyen cselekedeteinek inditóoka; Isten szeretete miatt tartsa meg a parancsolatokat, Isten szeretete következtében szeresse felebarátját. Magán a kegyelmen kívül ez az Isten-szeretetéből-cselekvés a lényeges különbség a természetes és a természetfeletti nevelés között.

Meg kell tehát tanulniok a gyermekeknek, hogy Isten és Krisztus szeretete irányítsa cselekedeteiket. Ez a célkitűzés meghaladja a természetes, de nem a természetfeletti erőket. Krisztus maga is erre tanított minket s a gyermeknél és serdülőknél senki sem fogja fel könnyebben ezt a tanítást - feltéve, hogy idejében ismerkednek