A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-08-01 / 8. szám
5 szűk, hogy Isten színe előtt méltók vagyunk, mert magunktól képesek vagyunk erre, hanem azért, mert Isten végtelenül jó és igyekezetünkért megőriz bennünket a jóban. A jogunk erre a bizalomra maga az Úr Jézus. Azért jött közénk, hogy értünkkiengesztelje a megsértett Istent. Azért, hogy megmutassa az utat Istenhez. Azért, hogy lelki táplálékunk legyen. Erőnk, mely fenntart küzdelmeink közben. Ez a bizalom annyira lényeges, hogy enélkül nem is lehetünk keresztények. Krisztus minduntalan utalt erre a nagy bizalomra. Ez életünk síkja, melyen járnunk kell. Ha azt gondoljuk, hogy Isten sokat kér tőlünk, akkor nem mélyed- tünk el eléggé Krisztus küldetésének csodájában. Amit mi adunk, nagyon kevés ahhoz, amitkapunk. Aggodalmunk, kishitűségünk, levertségünk akadályok szabad és boldog Isten szolgálatunkban. A legnagyobb kísértésekben, a leggyötrőbb aggályokban, a legsújtóbb szenvedésünkben, aki úgy hajol le hozzánk, hogy bennünk szent Fiának testvéreit látja. Embereket, akikért maga az Isten lett emberré. Embereket, akiket a Megváltó saját élete áldozatával emel Istenhez. Bizalmunk legyen nagyobb, mint önmagunk vagyunk. Hiszen gyengeségeink felett a végtelen erő őrködik. MEGHALT A SZENT ATYA: XXIII. JÁNOS PÁPA ISTEN, ki szóval el nem mondható rendeléseddel JÁNOS szolgádat c pápák közé soroztad: add meg,ké• rönk, hogy aki a földön Fiadnak helyettese volt, a szent pápák > örök társaságában is helyet fog- * laihasson. Nyugodjék békében! Amen.
