A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-07-01 / 7. szám

46- Igen, érezzétek magatokat otthon, nyugtatta őket szeretettel az apa.

/- En, igen, talán biztonságban leszek, vagy ha nem is, nem bánom. De a fiam, a fiam! Nem akarom itt hagyni! Van egy külföldi rokonom, szeretném hozzájuk küldeni mindenáron!- Christine, most Madridból?-Igen, meg akarok kísérelni mindent! Azért jöttem hozzátok, segítsetek!

Az ügyvéd arcán mély, gondterhes ráncok futottak végig. Nehéz lesz, nehéz, suttogta maga elé. De a könyörgő anya kedvéért végiggondolt újra minden lehetőséget és elhatározta, hogy amit saját fiaiért nem tett meg, azt mindenáron meg fogja tenni szerencsétlen rokonáért.

M% őkbeszélgettek, Jósé Estabant saját szobájába vitte, hogy megnyugtassa őt. Estaban sápadt és bátortalan mit. Jósé, amint a vézna, sápadt arcára nézett, helyesnek tartotta, ha valami módon át- küldik békés országba.- De Jósé, én szégyellem magam, hidd el, - mondta a fiú - én szívesen maradnék.- Igazad volna, ha nem történt volna veletek ennyi szerencsétlenség. Te már kivetted a részed! Azaz hogy nem; ide figyelj! Mi hárman vagyunk, két megszökött, becsületes csavargó-gyerek, meg én. Úgy látszik, kilátás van valami érdemes munkára, aminél erőre és bátorságra van szükség; és húségre, Estaban, a Király mellett! Te át fogsz menni a határon békés országba és nem fogsz elfelejteni minket, ugye?

Estaban közelebb húzódott unokatestvéréhez.- Hogy felejthetnélek el, Jósé?- Ne is! Majd megírod, hol vagy és én értesítelek, ahogy tudlak. De újságot is olvashatsz, abból is megtudhatsz valamit. Mondd, milyenek a rokonaid? Becsületesek?- Igen, hi?katolikusok!- Akkor jó. Tegnap beszélte apa, hogy mennyi téves tudósítás van a külföldi újságokban. Abolsevisták elhallgatják rémségeiket és ránk kennek mindent...- Mit tehetnék ott, Jósé?- Imádkozzál sokat értünk. És dolgozzál is! Estaban, ha én a te helyedben lennék, minden fiúval beszélnék, akivel csak találkoznék. Hiszen tudsz nyelveket! Beszélj rólunk.. Arról, amit láttál és mondd meg nekik, szeressék a Király Szívét, de hitvalló lélekkel és munkás kezekkel! Én ma este elmegyek megbeszélni a dolgot.. Ebben maradunk hát, s most gyere, menjünk szüléinkhez.