A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-07-01 / 7. szám

29 batier, Loisy a kedvencei. Uj gondolkodásmódja hatással van a fe­lesége vallási nézetei iránt tanúsított magatartására is. Amíg kö­zömbös volt, eltűrhette a hit gyakorlását, sőt jelen lehetett Erzsé­bet oldalán a szentmisén is. Egyházellenessége óta azonoan ez a "gyengeség és primitívség" elviselhetetlen számára. Titkolt, de szívós kitartással igyekszik Erzsébet hitét megingat­ni. Először az orosz irodalmat, ennek anarchista, beteglelkű sze­replőit használja föl erre; ezeket adja Erzsébet kezébe. Külföldi utazásaik idején a meghitt pillanatokban a benyomásokat ügy értel­mezi, hogy titkos célja felé közelebb vigyék. 1897 júliusában középeurópai kőrútjuk során fölkeresték a bűvös Bayreuthot is. Jegyességük alatt együtt lelkesedtek Wagnerért. Most a Parsifal hanghullámai közben úgy érzik, hogy a lelkűk fonódik egybe és semmi, semmi nem választhatja el őket... Hazatértükkor az a vékony fonál, mely Erzsébetet még hitéhez fűzte, elszakadt; ettől fogva elhanyagolja vallása gyakorlását. Leseur Félix szótlanul élvezi győzelmét. De művét teljessé akar­ja tenni. Ezért, amikor 1898 nyarán Erzsébet "valami olvasnivalót" kér tőle, Renan: Jézus életét nyújtja neki. Ki láthatja előre az emberi számítások végét, ha egyszer a ke­gyelem is közbelép? Az a könyv, melynek véglegesen meg kellett volna döntenie Erzsébet hitét, megtérésének lett az eszköze. "Rendkívül éles és kiegyensúlyozott értelmét, - írja később a férje, - biztos ítéletét, józan érzékét, nagy kultúráját a stílus va­rázsa nem kápráztatta el; ellenkezőleg, a könyv tartalmi szegény­sége meglepte." Ösztönszerűen nyúlt az eredeti források, az Evangéliumok után és a látszólag holt, de valójában csak szendergő hit újraébredt a lel­ke mélyén. Leseur Félix hamarosan észrevette az irányváltozást és szerette volna visszahódítani az elvesztett területet. Most már nem titkolt fegyverekkel harcolt; nyíltan osztogatta a gúnyos megjegyzé­seket, kritikákat és ugratásokat, - a hangnemről nem is beszélve! Később a "rosszindulat" szóval jellemezte akkori viselkedését. Elkésett a mesterkedésével! Erzsébet túl volt a veszélyen. Szen­vedett, de már nem félt: a bizonyosság visszatért - mindörökre. Három évvel később, lelki krízisét Napló jában így foglalja össze: '^LJjra látom... a Gondviselés lassú és csöndes munkáját, amit bennem és amit értein végbevitt; a belső átalakulás csodás művét, amit Isten indított el, vezetett és bontott ki, egyedül, minden embe-

Next

/
Thumbnails
Contents