A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-07-01 / 7. szám

3

megtagadás, a lemondás, önfegyelem, önfeláldozás útja azonban nem magányos út. Az Krisztus útja. Ott van hozzánk legközelebb, ott van velünk leginkább. Ott válunk eggyé vele legbensőségesebben. Tehát ott vagyunk legboldogabbak. A szentek élete keresztrefeszített élets egyben a legboldogabb emberek élete. Ott mindennek értelme és értéke van, ott az élet minden eseménye, minden perce, minden tette és érzése átszentelődik és Istennek kedves ajándék.

PÜNKÖSD UTÁNI 7. VASÁRNAP

BŰN ÉS ÉLETSZENTSÉG

SZ. PÁL apostol leveleiben mint valami megáradt tenger, csak úgy önti magából a lángoló Isten és emberszeretetet. Túlcsordul a lelke sok küzdelme és szenvedése között és minél többet fárad, annál gazdagabb lélekkel vallja az Isten fiainak csodálatos életét. Ám úgy vallja, hogy ez a vallomás saját élete tapasztalatából fakad. Nem az elméletek embere ő, hanem az élő Krisztus hűséges követője, aki belső életében megéli mindazt, amire buzdít. Római híveihez (6,19-23) így ír;

"...Most azonban fölszabadultatok a bűn alól és Istennek szolgái lettetek. Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök életA bűn zsoldja ugyanis a halál, Isten kegyelmi ajándékaazonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban."

Az apostol, ha szolgaságról beszél, mindig a bún szolgaságára gondol. Ha halált emleget, a bún halálára céloz. Amikor szabadságot mond, akkor ez a bún szolgaságától való mentességet jelenti. Mikor életet ír, akkor az egész földi és örök életet tartja szem előtt. Szerinte a búntől megszabadulni annyi, mint a haláltól szabadulni. S ha szabadok vagyunk a bún halálától, akkor szabadságunk repít bennünket Isten, az örök élet felé.