A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-06-01 / 6. szám
41 ben szintén hivatás. Hiszen itt is hívásról van szó, melyter- mészetszeruleg jelentkezik az ember belső világában és megfogalmazódik, mintegy megtestesül egy másik személyben, akinek egész lénye a szeretet ezer gesztusában és kifejezésében egyetlen nagy hívássá, felkéréssé válik. Hívás, amelyre az ember szabad döntése ad igenlő vagy tagadó választ. A HÁZASSÁGRA vonatkozóhivatás azonban egészen más természeti, mintáz életpályára vonatkozó hivatás. Az utóbbi mindig egy bizonyos értelemben hódító jellegi?, mintegy egyenes vonalon tör alkotásra, teljesítményre. Az előbbi viszont életállapotot, életformát jelent, melynek lényege a harmonikus együttlét. Két életpálya nehezen képzelhető el egyszerre egy embernél, mert vagy az egyiket, vagy a másikat el kell hanyagolnia, vagy pedig mindkettőt megosztottan, gyengébb minőségben tudja csak megvalósítani. Abban azonban semmi ellentmondás nincs (mint az élet számtalan esetben igazolja), hogy valaki egyszerre hivatalnok vagy orvos és családapa legyen. ELLENTMONDÁS a kettő között nyilvánvalóan nincs. De konfliktus, összeegyeztetési nehézség igenis lehetséges. Természetes, hogy néha dönteni kell a családos embernek: idejéből, pénzéből meny- nyitfordítson családjára és mennyit életpályájának igényeire. Ezekre a helyzetekre nem léteznek előre gyártott megoldások. A helyzet részleteinek józan meggondolása, a házastárssal szeretetben és egyetértésben folytatott megbeszélése mutatja meg a helyes utat. Megoldhatatlan helyzet ezen a téren nincs. Mert egyrészt az az áldozat, amit a család a családfő pályájának érdekében meghez, szükségképpen a családnak térül vissza kamatosam Másrészt világos, hogy a család békéjét, létét veszélyeztető áldozat értelmetlen volna, hiszen az ilyen áron szerzett előny sokkal nagyobb veszteséggel jár: a családjából kiszakadt, megtört személyiség képtelen elérni pályáján azt, amit a harmonikus, egészséges életállapotban teljesíthetne. EGYETLENEGY HIVATÁS van, amely a házassággal nem egyeztethető össze: a szerzetesi hivatás. Ennek ugyanis lényegéhez tartozik, hogy azt az életpályát, amelyre kedve, képességei és az Egyház szükségletei hívják, éppen a szerzetesi életállapotban és nem a családos ember életformájában valósítsa meg. A szerzetesség viszont ugyanúgy összeegyeztethető lényegében minden életpályával,. mint a családi állapot: vannak szerzetes orvosok, tanárok, földművesek, művészek stb. Amint a család különös szépséget és mély értelmet ad az életpálya betöltéséhez (azt hiszem ez könnyen érthe-