A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-06-01 / 6. szám
21 HA VISZONT mindent megteszünk lelki életünk táplálására és mégis kiegyensúlyozatlanok vagyunk, ez annak a jele, hogy érzelmi életünk rendje bomlott meg, s elsősorban orvosi segítségre szorulunk. Nagyon fontos, hogyne halogassuk addig, míg egészen kimerülünk. Ne aszerint ítéljük meg nehézségünket, hogy mások mit tesznekha- sonló helyzetben, hanem aszerint, hogy mennyire kellemetlen, fájdalmas az számunkra. Nem számít, hogy apró, jelentéktelennek látszó dolog bosszant minket, ha ez kelleténél tovább tart, nézzünk azonnal segítség után. Beszéljük meg nehézségeinket valakivel. Őszintén tárjuk fel neki érzelmeinket. Maradjunk kapcsolatban azzal, aki segíteni tud minket, legyen az illető pap, orvos, tanító, tanácsadó, vagy megbízható barát. Mondjuk el neki nyíltan nehézségeinket feleségünkkel, férjünkkel, szüléinkkel, vagy gyermekeinkkel, munkaadónkkal, vagy alkalmazottunkkal. Mindenekelőtt sose felejtsük el, hogy mindenki életében váltakoznak a derús és borús napok. Senki sem dicsekedhet azzal, hogy mindig pompás lelki egészségnek örvend. Viszont ha a lelki egészség egyik-másik jele néha hiányzik nálunk, még nem jelenti, hogy elmebajosok vagyunk. AMIKOR LELKILEG kiegyensúlyozottak vagyunk, elérhető célokat tűzünk ki magunk elé, vállaljuk a felelősséget, törekszünk nehézségeink megoldására, amint azok felmerülnek. Tervezünk előre, de nem félünk a jövőtől. A társaságba tartozónak érezzük magunkat, és nem húzódunk vissza az emberektől. Szeretjük az embereket és bízunk bennük, s elvárjuk, hogy ők is szeressenek minket és megbízzanak bennünk. Amikor lelkileg kiegyensúlyozottak vagyunk, megelégedéssel végezzük tenni valóink nagy részét. Nem hajszoljuk magunkat a munkában, hanem képesek vagyunk arra, hogy időről-időre megálljunk és megpihenjünk, s elégtétellel szemléljük eddigi eredményeinket. Nagyfokban tőlünk függ lelki egyensúlyunkfenntartásaés rugékony- ságunk megőrzése. így biztosítjuk a helyes lelkületet, amely elengedhetetlen egyéniségünk kiteljesedéséhez, s ahhoz a kiegyensúlyozott, boldog élethez, amelyet Isten tervezett számunkra. (Eddig a szerző cikke. Szükségesnek tartjuk felhívni Olvasóink figyelmét arra, hogy az elmebajra vezető lelki zavarok nemcsak megoldatlan erkölcsivagy érzelmi nehézségekből származhatnak, hanem szerve• zetl okból is eredhetnek és betegségek utóhatásaként is felléphetnek. Ezekben az esetekben a fent említett orvoslásimódok teljesen hatástam lanok/sa beteget kizárólagosan orvosi kezeléssel lehet csak meggyógyítani, ha a gyógyulásról egyáltalán szó lehet.)