A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-06-01 / 6. szám
II lőtt közerkölcsök, s ennek hatása alól alig képes bárki is függetleníteni magát. Egyének, de még szervezetek sem tudnak csak önmaguk eredményt elérni velük szemben. Egymástól független tevékenységük csak kicsiny és pillanatnyi hatást ér el ama világhatalom ellenében, mely a korszerű gondolatközlés és eszmeterjesztés valamennyi elképzelhető eszközével rendelkezik. Fontos tehát - amint a havi imaszándék is mondja - hogy a keresztény világ egyesült erőkkel vegye fel velük a harcot, hiszen ez nemcsak a katolikusok ügye, hanem mindazoké, akik Krisztus tanításának érvényét elismerik. Minden jóakaratú embernek össze kell fognia, hogy a közélet eme kóros veszedelme ellen küzdjön. Ez többféleképpen lehetséges. Elsősorban arra kell törekednünk, hogy a rosszal a jót állítsuk szembe, pl. jó folyóiratokat, jó filmeket, egészséges szépirodalmat a rossz ellenében; aztán meg soha ne vegyünk részt olyan előadásokon, melyek a közerkölcsöt sértik; soha ne vásároljunk olyannál, aki erkölcsi szempontból kifogásolható dolgokat, folyóiratokat árul. De ehhez szükség van a jók erejének egyesítésére és tervszerűen egységes munkájukra. A tapasztalat mutatja, hogy ilyen egységes fellépés mindig sokat segített a rossz filmek, erkölcstelen színművek leküzdésében. De mindez napjainkban nem elég. A közhatalomnak kell fellépnie. Az erkölcsi bajok persze nem szüntethetők meg pusztán erőszakkal s az embereket tanítani kell arra, hogy belső meggyőződésből kerüljék a rosszat s tegyék a jót. Mindez azonban nem szünteti meg az államnak azt a kötelezettségét, hogy erejével akadályozza meg azt, ami a jóerkölcs ellen van s veszélyezteti a polgárok - főként az ifjúság - erkölcsi érzékének épségét. Az állam polgárainak joguk van ahhoz, hogy védelmet igényeljenek az államhatalomtól az effajta rossz erkölcsi behatások és gyermekeik arcátlan bűnrecsábítása ellen. Mármost megint csak a tapasztalat bizonyítja, hogy a kormányok nem nagy előszeretettel lépnek fel erélyesen és keményen a megnyilatkozó erkölcstelenség ellen, hacsak az ilyesmi a nemzet létét vagy gazdasági helyzetét nem fenyegeti közvetlenül. Félelem, egyéni vagy közösséget érintő anyagi haszon, politikai tekintetek s ehhez hasonlók könnyen azt e- redményezik, hogy hallgatnak vagy semmi komoly akadályt nem gördítenek a tért hódító erkölcsi romlás elébe épp azok, akiknek szigorúbb törvényeket kellene alkotniok, vagy a meglévőknek érvényt szerezniök. Ezért a jók feladata, hogy éljenek jogaikkal s minden alkotmány- és törvényadta lehetőséget kihasználjanak. Néhány nemzet katolikusai már gondoskodtak bizonyos törvénygyűjtemények kinyomtatásé-
