A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-06-01 / 6. szám
9 látlanság, a bűn, a konok dac: "én pedig Neked nem szolgálok! " Az Ur rendkívül finom tapintatát mutatta akkor, mikor a bűnöst az elveszett báránykához hasonlította. Az oktalan juh, a buta kis birka! Ki tudna haragudni rá? A valóságban más az Istennel szakító, halálos bűnt elkövető bűnös ember! És az Ur tett erős szeretete erősebb minden hálátlanságnál, hitványságnál, béhnél, gonoszságnál. Ő szereti, és keresi a hálátlan bűnöst. Nem nyugszik, míg azt vállára nem veheti, vele a mennyei Atya elé nem járulhat, ahol nagy öröm lesz a megtérő búhös, a megtalált juh miatt. A mai kor szereti a szimbolikus, jelképes művészetet. Ugyan mi lenne megfelelőbb jelképe ennek a sokat megsértett, végtelenül szerető istenemberi szeretetnek, mint a tövisekkel övezett, lándzsával átdöfött, kereszttel ékesített szív, melyből ellenállhatatlanul éskiolt- hatatlanul törnek elő a szeretet lángjai? Amikor ezt a Jézus Szíve-ké- pet látjuk, akkor eszünkbe jut az Ő önzetlenül, és minden emberi mértéket meghaladó, de sokszor visszautasított szeretete. Ha szívünk nincs érzéketlen fából vagy kőből, mi is viszontszeretni fogjuk Őt. Nem múló, üres érzelmekkel, nem tovaröppenő, terméketlen szavakkal, hanem tetter ős, igaz szeretettel; aző törvényeinek megtartásával, sőt eddigi bűneink, és mások bűneinek szerető engesztelésével. Ezt a lelkületet ápoljuk is magunkban Jézus Szíve- ájtatossággal, vezekléssel, engesztelő szentáldozással. Tegyük ezt buzgón, és akkor az Úr teljesíteni fogja rajtunk ígéretét: az isteni Szívben megtaláljuk az irgalom forrását, az irgalom határtalan tengerét. "Mindazt élvezhetjük, amit Mennyei Atyánk számunkra teremtett, az 6 terve szerint. így is imádjuk és dicsőítjük Őt. - Szép epret enni keresztény módra, jó pipát szívni keresztény módra, csodálni egy szép tájat, har- monikázni avagy csinosnak találni menyasszonyunkat - keresztény szellem szerint: mindez dicsőítő ima lehet, amelyet Atyjukhoz intéznek boldog gyermekei, akik felfedezik teremtését és azt, hogy mennyire szerette őket." (H. Godin: Le levain dans la pdte.)
