A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-05-01 / 5. szám
6 MISSZIÓS IMASZÁNDÉK I. Szerzetesrendek a missziókban. A missziókban, vagyis azokon a területeken, amelyek az egyházi kormányzat szemszögéből a Hitterjesztés Kongregációjának irányítása alatt állnak, körülbelül 70 különféle férfi-szerzet tagjai munkálkodnak mintegy 15,000 pappal és 12,000 segítőtestvérrel; rajtuk kívül mintegy 70,000 szerzetesnővér szolgálja hasonlóképpen a hitterjesztés ügyét. Munkájukat manapság nem mindig értékelik kellőképpen. Egészen hozzászoktunk már, hogy csak azt vegyük észre, ami a nagy nemzetközi szervezetekkel, az Egyesült Nemzetekkel kapcsolatban történik s kevésbe vesszük, amit magán vagy szerzetes társulatok alkotnak, minthacsak ezek munkája mennyiségben és minőségben összehasonlíthatatlanul kevesebbet érne az említett nemzetközi szervezetek munkájánál. Helytelen lenne az effajta gondolkodás. Nem feledkezhetünk el ugyanis arról, hogy a világi szervek karitatív és szociális működését csaknem minden tekintetben a karitatív tevékenységnek az a példája előzte meg, melyet a missziósmunkában a katolikus szerzetestársulatok nyújtottak elsőnek. Emlékezzünk csak például arra, hogy amit a jezsuiták Paraguayban az indiánok nevelése érdekében tettek, nemcsak csodálatraméltó, hanem a mai napig felülmúlhatatlan. Talán kevésbé látványos, amit a szerzetestársulatok a missziókban ma művelnek és nem tűnik annyira szembe, mint a nagy nemzetközi szervezetek kezdeményezései; mégis, nem kevésbé alkalmas a népek alapos megművelésére s testi-lelki javaik előmozdítására, mint a nagy nemzetek hasonló céllal működő szervezeteinek munkája janiit természetesen hasonlóképpen nem szabad lekicsinyelnünk). Gondoljunk például a "Marianhill" atyák páratlan kulturális munkájára Afrikában. A szerzetestársulatok missziósmunkája főként abban tűnik ki, hogy egyedül az elmaradt népek anyagi és lelki javát tartja szem előtt. Személyes kényelem és nyereség nem számít, kizáróan a
