A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-04-01 / 4. szám
33 Virágh Andor S.J. 15. A lelki erősség erénye A lelki erősségről beszélve erényről van szó, vagyis lelki do- / logról. Éppen ezért, mikor erőről beszélünk, nem fizikai vagyis testi erőről beszélünk, hanem lelki erőről. Lehet valaki testben e- rős és lélekben mégsem az. Szt. Ambrus mondja: "A lelki erősség nem középszerű lélek tulajdonsága. " Más szóval: akiben megvan a lelki erősség erénye, az kiváló egyéniség szokott lenni. Ez érthető, mert mint Szt. Ambrus hangsúlyozza, az ilyen ember engesztelhetetlen harcot folytat minden gonosz dolog ellen, nem törik le a szenvedések, bátor, mikor veszélyekről van szó, tehát valóban nem "átlagos egyéniség". A lelki erősség erénye sok dolgot követelhet tőlünk. A helytelen félelem Iegyőzése. Valami jót kellene gyakorolnom. De félek. Mitől? Hogy nehéz ezt vagy azt a jót tenni. Szt. Tamás hoz néhány példát. Egy barátom ragályos betegségben van, sőt az ilyen betegség halálos kimenetelű is lehet. Barátom rászorul arra, hogy segítsem vagy ápoljam. Visszatart a félelem, hogy megkaphatom a betegséget? Ebben az e- setben nem gyakoroltam a lelki erősség erényét. - Itt eszünkbe juthat Gonzága Szt. Alajos, aki félelem nélkül megy ki az utcákra, hogy segítsen összeszedni az ott fekvő holtakat, akik pestisben haltak meg. Miért? Az irgalmas szeretetet gyakorolta. Azonban gondolhatunk egyszerűbb esetekre is. A gyermeknevelés. Elsősorban a szülők kötelessége. - Milyen szülő az, aki csak azért küldené intézetbe gyermekét, hogy megszabaduljon a nevelés terheitől? Mi volna ez? Futás egy kötelességtől... mert az nehéz. De vehetünk "elhatározásokat", amelyek soha nem születtek meg. Például: küzdenem kellene a hirtelen harag, vagy mogorva beszédmodor, vagy a másokat mindig lebecsülő kijelentéseim ellen. De LELKI ELET
