A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-04-01 / 4. szám
14 kezeiben tartható fogalmakat szerezzenek mindarról, amit a vallással kapcsolatosan hinniük és tenniük kell; továbbá arra is jó, hogy künnyen megfelelhessenek az Egyház tanaival szemben felhozott ellenvetésekre. Főként manapság, amikor bizonyos politikai totalitarizmus társadalmi és erkölcsi tanokat is hirdet, melyekre alattvalóinak egész életét alapozza, főként manapság fontos, hogy a keresztények is egész életüket átfogó és alakító erőt ismerjenek meg hitük igazságaiban. II. Akadályok. Többfélék. Szülők és nevelők elég gyakran elhanyagolják a rájukbizottak vallásos nevelését. Sokszor állami törvények tiltják vagy legalábbis megnehezítik az iskolai vallásoktatást. Vegyes házasság, vagy együttélés olyanokkal, akik hitetlenek vagy más hiten vannak, szintén könnyen közömbösségre vagy hitük elhanyagolására készteti az ifjakat. Sokszor másirányű tanulmányok vagy szórakozás köti le őket s egyébként is kevésre becsülik a hitoktatást, mivel anyagi előrejutásban szinte semmi jelentősége sincs a mai életben. S nem szabad elfeledkeznünk az anyagelvű istentelen- ség híveinek mesterkedéseiről sem; ezek minden lehető módon megakadályozzák a gyermekek vallási oktatását, sőt a hitet gyökerestől ki akarják tépni szívükből. S végezetül, sajnos, az akadályok közé kell sorolnunk bizonyos papi mulasztásokat is: akár, mert elhanyagolják a hitoktatást, akár mert olyan módszerrel oktatnak, mely sem az értelmet nem nyitja meg a hit előtt, sem a szíveket nem sodorja Isten szeretetére. III. Eszközök. Ezek a különféle igényeknek megfelelően különfélék lehetnek. Az Egyház a fentebb említett kánonjogi gyűjteményben és egyéb utasításaiban megjelöli a kibontakozás útját s az alkalmas eszközöket részben a szülők, részben a papok és püspökök számára. Lássuk a fontosabbakat. Mindenekelőtt a kor igényeihez kell alkalmazkodnia a tani - tásnak. Nem egy országban sokat tettek ebben az irányban. Maga az Egyház is ajánlotta ezt s ajánlja ma is; arra közben ügyelvén, hogy valóban az igényeknek feleljen meg s ugyanakkor el ne szakadjon a hagyományoktól. De mint az egyházi leiratok mutatják, sok olyan hely akad, ahol még kevés történt - hogy azt ne mondjuk: semmit nem tettek - a hitoktatás módszerének korszerűsítése érdekében. Vannak vidékek, ahol a hitoktatást elhanyagolják vagy olyan módon tartják, ahogyan semmiképpen nem felelhet meg a mai igényeknek. Ezért e hónap általános imaszándéka komoly figyelmeztetés minda-