A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
37 A Szentatya 1960 decemberében 3 érsekségben és 17 püspökségben szervezte újjá az egyházkormányzatot. A püspökök kettő kivételével bennszülöttek. Észak-Vietnamban egy érsekség és kilenc püspökség van mintegy háromszázötvenezer katolikussal. Ezen a területen 1955-ben 400 pap maradt vissza. Közülük 60 már meghalt, huszonötöt kiutasítottak; újonnan mindössze húszat szenteltek. 1959-ben ötszázan tanultak a kisszemináriumokban, 71 volt a növendékpapok száma. Közben azonban bezárták a katolikus iskolákat. A vallás helyzete bizonytalan és kétséges, az Egyház tevékenységét a templomokra korlátozták s ha burkoltan is, de komoly egyházüldözés folyik ezen a területen. A nemkeresztények csodálják a katolikusokat, akik a kommunisták sokfajta akadékoskodása ellenére híven kitartanak. A hívők jópéldája hat a pogányokra; más módon lehetetlen a jelen körülmények között ott a hitet terjeszteni. Dél-Vietnamban - 1959-es adatok szerint - két érsekség és nyolc püspökség gondoz 1,250,000 katolikust 1,342 bennszülött és 177 külföldről jött hithirdető pappal. A nagyszemináriumokban 497 kispap készül hivatására. Az egész világ csodálatát kivívta annak idején az északi katolikusok önkéntes száműzetésbe-vonulása. A menekültek tömege idegen területen, nagy nehézségek közepette kezdett új életet, amelyhez kormányuk s a földkerekség valamennyi katolikus segélyszerve segítette őket. Ezek a menekültek csak elismerő csodálatot vívtak ki nemkeresztény honfitársaik és az egész katolikus világ előtt. Példaadó mélyen vallásos életük, türelmük, hálájuk és nagy szeretetük egymás iránt a közös megpróbáltatásokban. Uj települőhelyeiken legelőször templomot építettek, hogy ott közös imával esdhessék le a kegyelmet küzdelmes életükre. II. A hívek feladata. 1) A vietnamiak született katolikusok. Nemkeresztények is szívesen hallgatnak vallásos előadásokat; nagy távolságból jönnek össze és képesek órákon át érdeklődéssel hallgatni papjaikat. Ezt a természetes jótulajdonságot kell az ottani katolikusoknak apostoli céljaikra kihasználniok. A politikai helyzet s a pártok egyenetlenkedése következtében ma némiképpen nehéz a déli állam helyzete. A nemkeresztények közt viszont ennek ellenére igen sok alkalom kínálkozik az apostolkodásra. Mi ennek a magyarázata?
