A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
35 Vagy talán mi is olyan nehézkesek vagyunk, mint az emmauszi tanítványok, akiknek nem akart megnyílni a szemük? Az Egyház számára mindig Nagypéntek van, - de ugyanakkor mindig Húsvét hajnala is! A hívő tehát a kudarcra más szemekkel néz: Vagy nem győzelmet jelent-e az, hogy minden időben vannak keresztények akik a kínpadon vagy a modern inkvizitorok ördögi kínzókamráiban is töretlen tanúi maradnak az igazságnak? Nem győzelmet jelent-e, hogy Jézus Krisztus evangéliuma - sátáni papok és hamis próféták minden mesterkedése ellenére is - hamisítatlanul fennáll és a hit tanításából még egy jottányi sem veszett el? Nem győzelmet jelent-e az, hogy az Egyház túlélte ellenségeit, mint pl. VIIL Henriket és Napóleont, aki a pápát fogságba vetette? Nem győzelmet jelent-e az, hogy Nyugat elriasztó példája ellenére a missziós országok népei nyitottabbak mint valaha az Egyház tanításával szemben? Nem győzelmet jelent-e, hogy egy élvezethajhászó és bűnös világ közepette férfiak és nők serege írja alá a jó Isten számára a bianco- csekket, hogy aztán valamelyik szigorú szerzetrendben vagy a legveszélyesebb frontokon törjék át a hitetlenség arcvonalát? Nem győzelmet jelent-e az, hogy keresztények - akik ártatlanul mindent elvesztettek - megelégedettséget és szeretetet sugároznak? Nem győzelmet jelent-e, hogy fiatal emberek a Keresztből merítve erejüket ezrével mondanak igent életfogytig tartó, sorvasztó betegségüknek? Nem győzelmet jelent-e, hogy az üldözött katolikusok szívből megbocsátanak hóhéraiknak és áldást kérnek rájuk? íme, így válik az Egyház és a keresztények kudarca végső fokon mindig győzelemmé! Bármily gyakran kongatják is a lélekharangot az Egyház felett, - a húsvéti harangok mindig tisztábban és hangosabban csengenek és erősítik bennünk a legyőzhetetlen optimizmust: "A győzelem, amely diadalt arat a világon: a mi hitünk!" (P. Joh. Leppich S.J.i Christus auf der Reeperbahn c. könyvéből.)
