A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-03-01 / 3. szám

13

Jézus harmadszor esik e I.

ÉLETHÍV AT ÁSUNK megismeréséhez szükséges, hogy elmélkedjünk önmagunkról. Mivel nem magunk alkottuk magunkat, kérdésünkkel a Teremtő Istenhez kell fordulnunk, aki tudja, mire alkotott minket. Isten szólt is; a környező világunkon (teremtményein) ott kezének érintése. Szólt a Kinyilatkoztatás által is: Prófétáival izent időről-időre annyit, amennyit szükségesnek tartott. Az Ószövetségi Kinyilatkoztatás során előkészítette választottak a közelgő Megváltásra: majd az Isten emberré lesz és helyreállítja a megbomlott kapcsolatot Isten és Ember között.

így lett Krisztus tengelye az emberi történelemnek. Megváltó szenvedésével és halálával helyreállította az egyensúlyt: újra Isten fogadott gyermekei lettünk. Tanítása pedig üzenet; az Isten szava az hozzánk Istenről, magunkról. Jézustól tudjuk meg igazán kik vagyunk és mi az életünk célja.

Sokszor nevezte Magát Ut-nak. O az Út, melyen járnunk kell. Az ő gondolkodásának, érzéseinek és cselekedeteinek útján. Az ő világ- szemléletének térképén.

Gyengeségeinket is megmutatja nekünk. Még a sátán kísértéseit is magára engedte. Hogy lássuk: a test, a hiúság, a hatalmi vágy kísértéseinek ezer hálózata van ellenünk.

És hogy Isten szent akaratának útján ingadozunk, botladozunk és el-el esünk. Ám ha csak a gyengeség ejtet el bennünket, ha imánk erős, akaratunk készséges: ha megmaradunk Jézus Útján, ha belé fog ózunk, akkor mindig felállhatunk.

Az Isten kegyelme határtalan, türelme végtelen, szeretete szüntelen, irgalma mindig megbocsátó. Csak a hozzávaló hűségre vigyázzunk, mert ha elengedjük az O irgalmas kezét, soha többet föl nem állunk. Életünk nincs másutt, csak Őbenne. Nincs más igaz Út, csak az 0 útja. És igazság csak egy van, az Isten igaza. Végső elbukás is csak egyfajta: ha kiestünk az Isten irgalmának kezéből, akkor ö- rökre elvesztünk.