A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-09-01 / 9. szám
Mq/sze e szigeteken 23. folytatás. 45 Bár dél felé járt már az idő, Akírának úgy tűnt fel, hogy ez a nap kibírhatatlan lassúsággal múlik. Nakaura atyának beszámolt a szökés előkészületeiről. Az atya úgy látta, hogy a terv elfogadható. A délután ődöngéssel telt el. Akíra ide is benéz, oda is. Búcsúzik mindenkitől. Megköszöni mindenkinek, hogy olyan kedvesek voltak hozzá. Azután a ház környékén lődörög erre-arra. Nem egészen csak úgy vaktában. Mert lődörgés közben jól megnézi a börtön ablakát kívülről is, meg gondosan kipuhatolja az utat is, amelyen az éjjel menniük kell. Így tehát az előkészületben nem talált már semmi hibát. Vacsora alatt az elég korán beálló homály is segítségére volt abban, hogy a kötélhágcsót átlopja a börtönfülkébe. Vacsora után Nakaura atya behívja az egyik őrt, hogy üzenetet küldj ön Kenbokának.- Mondd meg uradnak, hogy a pádre holnap reggel, indulás előtt, szeretné mégegyszer bemutatni hitének az áldozatát. Kérném tehát, egy utolsó kegyként, hogy küldje el általad szent edényemet, meg az üveget a borral. A katona hamarosan visszatér a szegényes kis zsákkal, amely az atya szerény kincseit tartalmazza. Kenbóka nem árulta el meglepetését a kérés hallatára.- Igen? Bor is van a zacskóban? - csodálkozott magában. Ő u- gyanis, babonás félelemből soha meg sem merte nézni a zsákocska tartalmát. Hátha a keresztények Istene megbüntetné érte!...- Mondd meg a hercegnek, hogy nem tartok igényt a holmijára. Nem kell itthagynia. Vigye csak magával! Nakaura atya szabályszerű szertartásos hajlongással fejezi ki háláját a "nemes kaicoku" nagylelkűségéért.
