A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)

1961-09-01 / 9. szám

30 Ai tó. Az ajtó válaszfal, mely elzár a külvilágtól, akkor, mikor az ne­ked tetszik. Néha zárd be az ajtót, különösen ha el keli hagynod a szobádat. Ne a tolvajoktól félj. A kíváncsiaktól. Szemük véglglegeli szobádat. Elrabolják a színt és fényt, a derűs harmóniát, az egyénit és csak a tiedet, amit ma­gadnak alkottál. De ne légy önző. Nyisd meg ajtódat, mert megérdemlik sokan, hogy ajtót nyiss. Semmi értéket nincs jogod elzárni ajtóval. Az ajtó mindig az életet és lelket idézi: telkeden kell ajtó és kell kulcs, amivel elzárkózol, de az ajtó titka éppen abban van, hogy ki­nyitható. Nyisd ki hát az ajtót, ha van mit adnod; szobád és lelked ajtaját,mert ez a szó,annyit is jelent, mint megfontolt és ko­moly szeretet. Asztal. Valahol a szobád egy helyén legyen asztalod és ez az asztal ne legyen poros.de kopott lehet, ott a széked előtt, ahol dolgozni szok­tál. Ez a szó, asztal, körülbelül annyit jelent, mint: munka. Aki nem dolgozik, annak nincs joga semmiféle asztalhoz, ebédlő- asztalhoz sem. Szobád egyik leglényegesebb bútora az asztal; életed értéke is ez: munka. Szék. Ez a szó,szék, körülbelül annyit jelent, mint megfőntoltság. Aki nem ül le soha gondolkozni, az nem komoly ember és ne bíz­zék benne senki. Aki mindig csatangol és mindig újat hajszol, az o- lyan, mint egy könnyű film, elég egyszer megnézni és nem kell töb­bé. Te csak ülj le szépen asztalod elé. Munkádban van szünet, szó­rakozzál, de néha ne legyen semmi előtted. Hunyd le félig a szemed és gondolkozzál.

Next

/
Thumbnails
Contents