A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)

1961-09-01 / 9. szám

21

Csak ha ott rogytunk le valahol az élet útjának közepén, döbbenünk rá, hogy mégiscsak jó helyen van a templom. Kényelmes közelségben. Mint az első segítség, ha baleset ért...

*

Hosszú az út Tokióból Mandzsúriáig. Még hosszabb annak, aki kénytelen menekülni vissza Japánba. Kétszeresen keserves, ha valakinek szerencséje volt odaát az életben.

N. N. a japán megszálló csapatokkal jutott ki Mandzsúriába. Felesége nem volt hajlandó föláldozni a közeli élet biztonságát a távol csábos igézetéért. Az is lehet, hogy titokban örült férje távozásának. Es maradt ott, Tokióban.

A férfi afféle mezőgazdasági hivatalnokként dolgozott messze, messze Mandzsúriában, Ott ismerkedett meg egy fiatal japán ápolónővel. Az ismerkedésnek házasság lett a vége.

Es itt volt a bökkenő. A lány ugyanis keresztény volt. A férfi u- gyan pogány, de feleséges ember. Márpedig a házasság házasság, még ha pogányok is a felek.

Igen ám, csakhogy Tokió messze volt Mandzsukétól. És élni kell valahogy. Nem élet a házasélet házastárs nélkül. A pogány fél hamar megoldotta a kérdés lelkiismereti oldalát. A katolikus lány is kigondolt magának valami csinos életfilozófiát.

Nem rosszakaratból.

Vajon mit tehetett volna más az ő helyében. Katolikus papnak hí- re-hamva se volt azon a vidéken.

És egybekeltek.

*

A háború elmúlt. Jött a béke.

A japánoknak nem volt többé létjogosultságuk Mandzsúriában. Az új házaspár is hazajött Japánba. Mint férj és feleség. Végül Hirosimában telepedtek meg. Az atombomba után nem volt nehéz üres telket találni az eltűnt városban.

Csakhamar kis üzemet nyitottak. Olyan "házi" gyár félét, egy pár munkással. A gyár cserepet gyártott. Kellett a háború után az ilyen portéka. Hiszen alig volt ép tetejű ház az atombomba után.

Ekkor hallott a misszionárius a furcsa "házasságról". És főtt szegénynek a feje, hogy mitévő legyen az újonnan jöttékkel. A helyzetet még jobban bonyolította a hír, hogy a férj első felesége is keT