A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-09-01 / 9. szám
4 magzatgyilkosságot hajtanak végre, mert a gátlószer... nem bizonyult hatásosnak. USA-ban is évente legalább négyszer annyi sarjadó életet irtanak ki, mint amennyi életáldozatba került ennek az államnak az egész 2. világháború. Még ma is felháborodással emlékezünk meg arról az atombombáról, amely Hiroshima lakosságából közel 300. 000 főnyi emberéletet oltott ki. De közömbösen vesszük tudomásul, hogy csaka kis Magyarországon ma minden évben ugyanannyi rügyező életet törnek le... Hiába siránkoznak a bírák és szociológusok, hogy a családi élet szétzüllése is, a válásoknak ijesztően növekvő száma is jórészt ezekre a fogamzást gátló praktikákra vezethető vissza! Ezeknek a vészcsengőknek a hangját teljesen elnyomja az emberiség legaljasabb ellenségei által támasztott "közvéleménynek" a hangja. Ugyan hogyan jutnak ezek a tömeggyilkosok ekkora sikerre? Úgy, hogy ragadozó farkas mivoltukat ügyesen báránybőrrel álcázzák és így vezetik félre embertársaikat. Kérdezzük meg magunktól egy másik szembetűnő ténynek az okát is. Ti., hogy mi a végső forrása annak a sok hazug, téves felfogásnak, érthetetlen elfogultságnak a katolikus Egyház egyes tanaival szemben, és következőleg az Egyház egész intézményével szemben? Nem nagy nyomozóképesség kell hozzá, hogy megtaláljuk a magyarázatot: az Egyház néhány dühödt ellensége a sajtó, meg más eszmeterjesztő eszközök ügyes felhasználásával állandóan mérgezi a "közvéleményt". Ébredjünk magunkra! Szentséges Atyánk koriunk egyik legnagyobb bajára hívja fel figyelmünket, amikor ezt jelöli meg imaszándéknak erre a hónapra: "A közvélemény hozzáalakítása a józan észhez és az Egyház tanításához". Azt akarja, hogy ébredjünk rá a közvélemény óriási jelentőségére, főleg pedig a rossznak a szolgálatába állított, mesterkedésekkel támasztott helytelen közvéleménynek a végzetes következményeire. A baj felismerése elkerülhetetlenül szükséges föltétel ahhoz, hogy a baj ellenében tehessünk is valamit. Mit kerüljünk? Elsősorban is nem lehetünk eléggé óvatosak a "közvélemény" mé- telyező hatásával szemben. Soha ne fogadjunk el valamit csak amiatt, mert "mindenki ezt mondja", vagy mert "az újságban olvastam", vagy mert "X professzor így nyilatkozott"! Hanem nézzünk utána annak, hogy adnak-e megokolást is állításaiknak. Ha nem hoz-
