A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)

1961-02-01 / 2. szám

48

mes vad kézrekerítéséért valami kockázatot is vállalnunk kell?- Azt a boncot holnap is elcsíphetjük, ha ugyan bele nem vész a tengerbe!- Szó se róla! Holnapra már árkon-bokron túl lehet! Megkell e- lőznünk őt az Iki-szorosban. Ne pocsékoljuk drága időnket. Indulj!

Kenkacuki a fogát csikorgatja. De mit sem tehet a főnökkel szemben. Elkeseredett szitkokat sziszegve hátrakúszik a kormányrúdhoz. O maga akarja vezetni a hajót ezen a veszedelmes szakaszon. A bárkák legénysége minden erejével nekifekszik az evezésnek, hogy a part közelében húzódó szirtes területről mielőbb kijussanak a mélyebb vizekre.

Ott azonban hamarosan meg kellett bizonyosodniuk arról, hogy a halász jóslata nem volt alaptalan. A hullámok percről-percre ijesztően növekedtek. És egyszer csak teljes erejéből rájuk zúdult a vihar. Koromsötétre fordult az éj. Hiába próbálták meg, hogy jelző- tüzeket gyújtsanak, a felcsapódó hullámok azonnal eloltották őket. A bárkák üres dióhéjak módjára hányódtak erre-arra. Az árbócrudakat egymás után sepri el a dühöngő fergeteg. A féktelenül tomboló hullámok pozdorj ává törik az egymáshoz verődő evezőket. A becsapódó víz mind magasabbra növekszik a bárkákban.

A vadászok ez egyszer az üldözött vad sorsára jutottak. Kétség- beesett erőfeszítéseket tesznek életük megmentésére. De a tenger kegyetlen bosszút állt azért, hogy lekicsinyelték erejét. A viharból csak egy bárka menekült meg. (Folytatjuk]

1948-tól küzd az emigráció egységes törekvéseiért: Nagymagyar- országért,magyarságunk és keresztény-nemzeti ideáljaink megőrzéséért,pártatlanul, az otthoni szenvedéseket átérző szeretet jegyében, óriási áldozatok árán.

Állandó g y e r m e k ú j sá g ga I, váltakozva divat- és népművészeti melléklettel az emigráció egyetlen női, irodalmi havi folyóirata. ÁRA EGY ÉVRE $ 3.50

Szerkesztőség és kiadóhivatal: München 13, Postfach 38, Germany