A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)

1961-02-01 / 2. szám

Hétköznapi életünknek leggyakrabban előforduló panaszai: "jaj, az idegeim!" - "Ne idegesíts, kérlek!" - "Csakúgy citerázikbennem minden idegszálam! ..

Az ilyen kifejezések a legtöbb esetben csak szépen hangzó palástolása annak, hogy fegyelmezetlenek vagyunk. Vagyis, hogy bizonyos feszültségeket, fáradtságérzéseket, bosszankodást, türelmetlenséget nem tudunk kellően leküzdeni magunkban. Annyiban azonban az ilyen panaszoknak csakugyan szoros közük van az idegrendszerhez, hogy idegrendszerünk, mint testünk óriási "telefonhálózata", és az agyunk, mint ennek a telefonhálózatnak a központja, pótolhatatlan szerepet játszik minden életműködésünkben.

Akaratlagos és az akarattól független idegrendszer.

Amikor "idegrendszerről" beszélünk, legtöbbször csak azoknak az idegeknek az összességét értjük, amelyet az orvostudomány "a- karatlagos idegrendszernek" nevez. Idegrendszerünknek ez a része tudniillik alá van vetve akaratunknak. Annyiban van óriási jelentősége, hogy ez az idegrendszer tájékoztat minket a kívülünk lévő világról. Az akaratlagos idegrendszer magába foglalja az agy bizonyosrészeit, a gerincvelőt, és a "perifériás" idegrendszert, vagyis az egyes érzékszervekhez és a test egész felületére szétágazó "érző" idegek tömkelegét, valamint az izmokban végződő- "mozgató" idegek bonyolult hálózatát. Az érző idegekvégződé- sei felveszik az érzéklőszervek sejtjeiben, az ingerek (pl. fény, levegőrezgés, meleg, hideg, stb.) hatására támadt "ingerületeket", azokat a gerincvelőbe, majd a gerincvelő kábelein át, az agyba vezetik. Az agy idegsejtjei pontos "összképpé" dolgozzák át a kapott "jelentést" és a pillanat törtrészei alatt küldik vissza izomzatúnkba a helyzet felismerés nyomán szükséges "parancsot", amely izmainkat mozgásra készteti. Nyilvánvaló, hogy az akaratlagos ideg